Múlt héten a magánkönyvtáram legszebb darabjait mutattam meg Nektek, most pedig közkívánatra lőttem pár képet azokról, amiken még egy picit nem ártott volna gondolkodni és szem előtt tartani a “mindig a csomagolással találkozik a vevő először” szabályt.

Oké, a borító szimbolikája abszolút rendben van, körték között szívás almának lenni, de sajnos a két véregyszerű – és egymáshoz nem is passzoló – betűtípus, plusz a rajzolt gyümölcsök a háttérben előbb keltik egy igénytelen női ponyva látszatát, mint egy, műfajának határait messze túllépő könyvét.
Vegyünk két, témában és színvilágban össze nem illő stockfotót, rakjuk őket egymás alá, majd helyezzük melléjük egy jegyzetfüzet spirálját. Arra azonban ügyeljünk, hogy a széleket véletlenül se dolgozzuk össze, nehogy valódi füzet látszatát keltse az elkészült könyvborítónk, elég megmaradnunk az at least I tried szinten. (Btw, a Nyitótánc jobban össze lett csapva, ha meglenne itthon, szintén szerepelne a képen.)
Vissza a jövőbe. Valamikor a nyolcvanas-kilencvenes években raktak könyvekre ehhez hasonló grafikákat, nem? Ez pedig már erősen 2008-as. Nagyon nem jött be, ha már scifiről van szó, több modern elemet vártam volna.
Hölgyeim, Uraim és Hímnőseim, íme a legamatőrebb könyvborítók number one-ja. A fotón annyira nem látszik, de a grafika készítőjének van hova fejlődnie. Persze jó úton halad, félreértés ne essék, csak ez a rajt pont nem címlapra való. Arról már inkább nem is ejtek szót, mennyire elüt az alakok 21. századi ruházatától az archaikus keret.

Ti találkoztatok már félresikerült könyvborítókkal? Előfordult Veletek, hogy egy könyvet emiatt nem vettetek meg?

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.