Amikor egy pillanatra rákukkantottam a hármas számra, rögtön a címadó mondat jutott eszembe. Féloldalt legalábbis szépen kikerekedtek a “valós gondolatok”, pont pénteken.

Igen, tudom, kicsit sok a gyertya. (Forrás: Pinterest)

Valójában két nappal ezelőtt, e jeles nap alkalmából akartam hírt adni magamról, csak… nem magyarázom a bizonyítványt, nem jött össze. Minden más azonban igen, ezúttal jó értelemben.

Oka volt annak, hogy nem publikáltam az elmúlt két hónapban (vagy legalábbis itt nem, csak máshol). Olyan változásokat hozott magával még februárban a diplomám átvétele és önnön individualitásom elfojthatatlan térhódítása, amelyek még jóóó hosszú ideig fogják az orrom elé rakosgatni azokat a bizonyos life lesson-öket, ezt a bejegyzést pedig nem arra szánnám, hogy a családi fészekből kirepülve milyen helyzetekkel néznek szembe az Y generáció fiataljai. Erre térjünk vissza később, ha már “nagyobb” leszek.

Most ünnepeljünk. Szóljon ez a pár sor arról a három évvel ezelőtti napról, mely elindított a fejlődés útján, majd idén júliusban teljesen eltérített arról a másikról, amit eredetileg szakmámnak választottam. Arról a napról, mely elkezdte kirángatni szanaszét taposott önérzetemet a pöcegödörből. Arról a napról, ami megmentett a papírforma szerinti “hivatásom” által nyújtott mókuskerékből és az igazán nekem való szakma pályájára állított.

Végül, szóljon ez a pár sor minden egyes Hölgynek, Úrnak és Hímnősnek, akik legalább egy betűre időt szántak a világba hajigált gondolatfoszlányaimról.

Köszönöm! Jövő héten, ugyanekkor, most már tényleg lepötyögök néhány értelmes bekezdést is. 🙂

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.