Rengeteget gondolkoztam azon, mit írhatnék erről a könyvről. Gyakorlatilag a csapból is ez folyt már a megjelenés előtt, éppen ezért függetlenül attól, hogy undorodom a csöpögős romantikától, felírtam a karácsonyi kívánságlistámra. Meg is kaptam. Sokáig szemezgettem vele, kissé félve nyitottam ki, de végül kivégeztem. És igen ambivalens érzéseket hagyott maga után.

Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd.
Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját.
Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják.
(Aki még nem olvasta a könyvet, ugorja át ezt a mondatot: Én vagyok az egyetlen, aki ebből az utolsó mondatból simán leszűrte a végkifejletet?)
A szerelmetes regények egyértelmű alapkoncepciójából adódóan adott egy fiú és egy lány, akik egymásra csorgatják a nyálukat. Park ázsiai származású, emiatt rendesen kaphatná az ívet amerikai iskolatársaitól, mégsem cukkolják őt. Nem különösebben barátkoznak vele, de elfogadják a létezését. Ellentétben Eleanorral, akit már az első pillanatban kiközösítenek, amikor először lép fel az iskolabusz lépcsőjére. Park teljesen normális körülmények között nő fel, van egy kialakult rendszer a családi életében, eljárnak a nagymamához, együtt ebédelnek, ami manapság felér a világ hét csodájával. (Komolyan, valakinek elmesélem, hogy hétvégén általában együtt ebédelünk otthon, és úgy néz rám, mintha a szeme előtt fűrészeltem volna ketté magam.) Nem mondanám idillinek, egyszerűen csak normálisnak. Eleanornak azonban enyhén szólva meggyűlik a baja a családjával, legfőképpen a mostohaapjával. Egy lepukkant házban kénytelen osztozni a szobáján három kistestvérével, a ruháit legalább négyen hordták előtte (éppen ezért nem fér a fejembe, miért használja a fülszöveg a fantasztikus kifejezést) és az új sulijában potenciális céltáblává válik hátrányos helyzete miatt. Ez a két százszázalékosan eltérő vonásokkal és anyagi helyzettel rendelkező fiatal talál egymásra.
Éééés… ennyi. Ennyi az, amit az egyébként nem létező cselekményről el lehet mondani.

De akkor mégis mi a fene az, ami ennyire kiemelkedővé teszi ezt a könyvet?

Ettől eltekintve sok minden.

Ez a kép tökéletesen demonstrálja a lényegi különbséget.

Először is, a történetnek nem az a célja, hogy az izgalomtól tövig rágjuk a vagyonokért manikűrözött körmünket, hanem az, hogy bemutasson egy olyan élethelyzetet, egy olyan érzést, amit mindannyian megtapasztaltunk már (vagy meg fogunk) és ami mindig véget ér, de soha nem múlik el. Ez pedig az első szerelem, a maga szerencsétlen próbálkozásaival, éretlen, de kedves megnyilvánulásaival és idegtépő féltékenykedéseivel.
Valóban, lelkiismeret-furdalás nélkül rá lehet akasztani a “nyálas” jelzőt, viszont közel sem a már megszokott, untig lejáratott, irreális young adult tinirománcról van itt szó, amiről nem tudom eldönteni, melyik falhoz vágjam a négy közül. Ez a könyv aranyosan nyálas. A szerelmet, mint érzést és az élet zord valóját nem egy csillámló rózsaszín felhőn, hanem egy gyárkémény szurokfekete füstjén keresztül látja az olvasó. A műfaj eddigi képviselőivel ellentétben ettől a könyvtől hamarabb leszel letargikus, mint full happy.

Minden egyes sor, ami ebben le van írva, bármelyikünkkel megtörténhet. Vagy már megtörtént. Vagy meg fog.

Azonban nem kizárólag a romantikára épül a történet – éppen ez teszi különbbé a saját kategóriájában. A fő szálnak az állandó primitív fenyegetőzések, letargia, kitaszítottság, meg nem értettség, zajos magány, bizalmatlanság, környezetünk által való degradálás, családon belüli erőszak és minden olyan szociális probléma adja meg a keretet, ami (sajnos) jelen van mai társadalmunkban. Ezért szerettem igazán Rainbow Rowell első könyvét.
De nem is én lennék, ha nem kötnék bele egyetlen apróságba, a végkifejlettel kapcsolatban: EZ NEM NORMÁLIS! EZ TELJESEN HÜLYE! NEM HISZEM EL, JÉZUSATYAÚRISTEN, HOGY VOLT KÉPES ERRE? VAN ENNEK EGYÁLTALÁN BÁRMINEMŰ ÉRZELMI INTELLIGENCIÁJA ABBAN AZ ANTISZOC AGYÁBAN? BIZTOSAN NINCS, EZ EGY AGYHALOTT!  ILYEN A FÖLDÖN NINCS! (Abbahagytam.)
Fenti váratlan kirohanásomtól eltekintve nagyon jó szívvel ajánlom a könyvet 14 éves kor felett. Aki szereti a romantikát, annak ezért, aki a hányingert kapja el tőle, annak pedig azért. Sőt, nemcsak én ajánlom, hanem a Scolar Kiadó *ez itt a reklám helye* két szerencsés hölgynek, úrnak vagy hímnősnek meg is adja a lehetőséget, hogy elolvashassa. A nyereményjátékok általános szabályait valószínűleg már kívülről fújjátok, a teljesség igénye végett viszont inkább ismertetem:1. Iratkozz fel a blogra/YouTube csatornámra
2. Like-old a REAl thoughts Facebook oldalát
3. Like-old a Scolar Kiadó Facebook oldalát
4. Főzz nekem egy forró csokit

A Rafflecopter box látogatást fog kérni a két közösségi oldal esetében, azonban a like-okat ellenőrizni fogjuk.
Budapestiek a kiadótól személyesen vehetik át nyereményüket, vidékiek postai úton juthatnak hozzá. Kizárólag belföldi postázás lehetséges!
A játék március idusáig tart. (Kokárdát előkészíteni!)

Sok cseresznyét! 😉

A nyereménypéldányokért hálás köszönetem a Scolar Kiadónak!
334 oldal, 2014 – 3250 Ft (kartonált, füles)
RENDELD MEG 20% KEDVEZMÉNNYEL!

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.