Valamit csak elárul Andy Weir debütáló regényéről a tény, hogy rögtön miután kihalásztam a saját példányomat a Fumax Kiadó által küldött impozáns, innovatív megoldásokkal összerakott csomagból, anyukám azonnal elkérte tőlem és gyakorlatilag két napig sem őt, sem pedig a könyvet nem láttam. No de, hogy történhetett ez? Higgyétek el, megvan a maga oka.

[12:04] (…) Más: kérlek vigyázz a szádra. Mindent, amit írsz, élőben sugározzák az egész világon.
[12:15] WATNEY: Odass! Cicik! -> (.Y.)
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?


HOGYAN KERÜLT HOZZÁM? Erre a kérdésre a választ a fenti videó prezentálja. 🙂

BORÍTÓ:  Az eredeti verzió abszolút találó – középen egy űrhajós, aki a végeláthatatlan marsi ködben kétségbeesetten nyúl az iPhone töltője után, de mivel nem éri el, inkább a hasára dugja azt, nehogy lemerüljön és elveszítse minden kapcsolatát a NASA-val. Mondjuk, ennyire elsötétített fejfedővel nem csoda, hogy azt se tudja, merre keresse. Viccet félretéve, a magyar borítóterv egyszerre szép és hangolja az olvasót egy igazi sci-fire. Grat. 5/5

Sajnos újfent ki kell lyukadnunk ott, hogy sok más esethez hasonlóan A marsi is megjelent filmes fedlappal. De szerencsére itt ugyanúgy jártak el, mint az Agave Kiadó Az Éhezők Viadala trilógiánál: az eredetire tették rá védőborítóként. Nem tudom, mennyivel fogyhatott jobban ez a kiadás, mint az előző (a legelsőt rekordidő alatt elkapkodták), de a hátuljára nagyon jó fotókat raktak. 4/5 – Matt Damon picit ijesztő feje miatt.

KÖNYV: 5/5 – Adott egy űrhajós, aki hatodmagával éveken keresztül csak arra edzi a fizikumát, az idegrendszerét és a szociális tűrőképességét, hogy harminc napig egy idegen bolygót felkutasson és nem mellesleg elviselje társait. Picit kellemetlen lehetett, hogy ennyi befektetett munka után az a harminc nap egy vihar miatt lecsökkent hatra – legalábbis a többieknek. Neki ugyanis egy viharban elszabadult antennarúd átszakítja a ruháját, ami innentől kezdve semmi életjelet nem ad főhősünkről, így csapattársai nem kis lelkiismeretfurdalással nélküle térnek vissza a Földre.

És itt jön a csavar: a már említett asztronauta, Mark Watney csodával határos módon életben marad. Öröme viszont nem tart sokáig, mert miután számba vette az egy hónapra tervezett élelemkészletet és a főhadiszállásuk szerkezeti adottságait, hamar konstalálja, hogy a következő mentőcsapat érkezését nem fogja tudni értékelni, addigra ugyanis már túl halott lesz.

Csak ugye (szinte) minden emberben ott motoszkál az elemi tényező, amit úgy hívnak, hogy életösztön – és ami nélkül ez a könyv nem lenne ilyen izgalmas.

Watney nagyon haza akar menni.

Senkinek nem kell megijednie az esetleges szakzsargontól, amitől jogosan tartunk, ha egy történetben szerepel a NASA vagy más létező/kitalált szervezet, aminek köze van a fizikához. Watney mindent közérthetően elmagyaráz ebben a fiktív naplóban, ergo érthetetlen szavakra nem kell számítanunk.

Igen, erre maradt ideje amellett, hogy egyrészt a saját túlélésének tudományával kellett foglalkoznia, másrészt szembe kellett néznie azzal, hogy rohadtul egyedül van egy egész bolygón. Gondolj bele, sokan nem szeretjük, ha tömegek vesznek minket körül, térre, levegőre, olykor egyedüllétre vágyunk – de szerintem nem ilyenre. Hiába vannak ott Watney-nak a csapata személyes holmijai, köztük zenével és olyan régi sorozatokkal, amiket jóval születésünk előtt forgattak, az ember mégiscsak egy társas lény. És hiába a “bizonyító erejű felvételek” meg a “tudományos érvelések”, marslakókra nem nagyon számíthatunk a közelben.Hogyan érdemes kezelni egy ilyen helyzetet? Egyrészt jó nagy adag tudással és rátermettséggel, másrészt humorral. Utóbbi rengeteget segít. Igazán egyedivé tette a könyvet, hogy Watney szinte oldalanként képes volt elviccelni a saját elbénázott kísérleteit és ámblokk a körülményt, amibe került.

Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?

Egyetlen megosztó tényezője a jóízű káromkodás, ami átitatja a sztorit, de hé, ha egy szál magadban ott ragadnál egy bolygón és a saját életedért küzdenél, nem ez lenne az utolsó utáni dolog, amit megtiltanál magadnak? Engem személy szerint soha nem zavar a könyvekben előforduló, egyébként nyomdafestéket nem igazán tűrő szóhasználat, vannak olyan történetek, amik bőven elbírják. Mint például ez is.

FILM: 4/5 – Jóindulattal. Nem azért, mert “márpedig a könyv sokkal jobb volt és kész”, könyvet a belőle készült filmhez hasonlítani szigggorúan tilos. Korábban említettem már a blogon, hogy ha moziban egy könyvadaptációra ülünk be, vegyünk példát azon nézőkről, akik az eredeti regény közelében sem jártak. Na, pontosan ugyanezt fogom tenni. Anno a húgommal és két barátommal néztem meg a Mentőexpedíciót, előbbi belekezdett a könyvbe, utóbbiak nem olvasták – és még nekik is maradt hiányérzetük (egyikük bealudt a végére). Akkor mit mondjanak azok, akik ismerték a könyvet és úgy nézték meg? Igen, tudom, egy két órás filmbe nem lehet annyi anyagot beletenni, mint többszáz oldalba, de A marsi multiplex változatán – hangsúlyozom, önmagában értékelve, nem “könyvbőlfilmként” – még picit finomítani kellett volna. Történet rendben, színészek rendben, látványvilág aaaabszolút rendben… viszont földi halandó számára nehezen érthető, örültem volna, ha egy-két kifejezést és kérdést tisztáznak a filmben. Meg annak is, ha nem fordítják ennyire spoileresre az originál címet, az eredeti legalább semmilyen segítő szándékot nem sejtet, ebből a címből pedig simán vonhatunk le következtetéseket. Ettől függetlenül ajánlom megtekintésre, ha nem is egyedül, legalább társaságban. Úgy mindenképp nagy élmény lesz.

Hiába az összességében pozitív megítélésem mind a könyvvel, mind a filmmel kapcsolatban, a kötet végére rányomtak egy mondatot, amit kénytelen leszek megcáfolni: “Az eredeti történet, a valódi, érdekes karakterek és az elképesztő tudományos pontosság ritka, lehengerlő keveréke.” A felsorolás legutolsó tagjával kapcsolatban vannak enyhe kétségeim.

A földi légnyomás tengerszinten 101,325 kPa (kilopascal), míg a Marson ugyanez az érték 0,7-0,9 kPa között mozog. Többek közt ezért is van szüksége az asztronautáknak megfelelő öltözetre. De mi történik akkor, ha ezen a ruhán, benne egy földi légkörhöz szokott halandóval, rés keletkezik a nagyvilágra? Úgy van, a nyomáskülönbség pici galacsinná nyomja össze az illetőt.

Magyarul Mark Watney-nak már akkor meg kellett volna halnia, amikor először átszakadt a ruhája.

Persze ha a szerző tartja magát ehhez az elvhez, akkor a történet meg se születhetett volna. Meg amúgy is, fantáziaregényről beszélünk, képzeletünk határa a csillagos ég (vagy jelen esetben a Mars). Ennyi bőven belefér.

Te olvastad vagy láttad korábban a Marsit? Hogy tetszett? Próbáltál már krumplit termeszteni a Marson?

A recenziós példányért és a Mentőexpedíció óriásplakátért hálás köszönetem a Fumax Kiadónak!

Első kiadás: 357 oldal, Fumax, 2014 – kereskedelmi forgalomban nem kapható
Új kiadás: 357 oldal, Fumax –  3995 Ft (keménytáblás védőborítóval)RENDELD MEG 25% KEDVEZMÉNNYEL!

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.