Ha ismered Benyák Zoltán nevét, szánj pár percet erre a cikkre. Ha nem, akkor aztán végképp. Hidd el, csak jól jöhetsz ki belőle. 🙂

De ki is ő valójában? Egy író. Na jó, ez elég egyértelmű volt… De nem akármilyen. Egy olyan ember ő, aki páratlan tehetségét és te-meg-mit-szívtál-adj-belőle-nekem-is fantáziáját nem pazarolja sablonregények megalkotására, hanem különleges színfoltot képezve a magyar szerzői palettán egyedi és megismételhetetlen történetekkel rukkol elő. Írásai szürrealisztikusak, a misztikum és a valóság között ingázva kalauzolják az olvasót. Leginkább nem is a cselekménnyel, hanem a mögöttük rejlő filozófiai háttérrel képes hatni ránk. Gyakran foglalkoztatja a megfoghatatlan, mint az isteni jelenlét, vagy a hit. A pszichothriller műfajának kedvelői számára kötelező olvasmány Benyák Zoli első regénye, a Veszett lelkek városa, a scifi rajongóknak ínyenc csemege lehet a Kvartett, míg a világháború eseményeit némi fantasy beütéssel feldolgozó A háború gyermeke pedig a történelem szerelmeseinek való olvasmány.

Ars Fatalis című regényében az emberi mindennapi életében jelen lévő csodáról ír. Egy Európán átívelő utazás során a szkeptikus és ateista főszereplő megismeri az életnek azon oldalát, amiről korábban nem volt tudomása. Isztambulban egy csodatevő üveggolyót talált, Párizsban egy lányt, aki a szerelem földi istennője, egy budapesti bolondokházában jó és rossz szerencsét kockadobással befolyásoló testvérekkel.

Az idő bolondjai elnyerte a Magyar Könyvek Viadalának szépirodalmi díját. A megható és epikus történetben egy parányi szigeten felbukkan egy homokóraszemű nő, és megállnak az órák. Egy vén órásmester, egy örökéletű ifjú, és egy időkórban szenvedő kislány együtt próbálja visszazökkenteni az időt az eredeti kerékvágásba.

Nemrég megjelent legújabb regénye, a Csavargók dala a korábbiakhoz képest nyersebb, szókimondóbb irodalom. A regény kevesebbet merít a fantáziából, többet épít a hétköznapok hideg valóságára. Már a felvetése is rendhagyó: három csavargó egy kidobott kislányt talál a szemétben. Rajtuk keresztül megismerhetjük a legalsó társadalmi réteg embereinek hétköznapjait, meghökkentő és páratlan történeteit, miközben együtt aggódhatunk a magatehetetlen gyermek sorsáért, ami a világ legmostohább felére csöppent.

Aki igazán szeretne megtanulni írni, vegye kezébe bármelyik könyvet – minden egyes szó szinte kiugrik a lapok közül, megfoghatóvá válik. Ez árulkodik Zoli átlagon felüli szókincséről.

De mi ihlette a szerzőt a könyv megírására? Erről hadd meséljen ő maga:

„Miután végeztem az Ars Fatalis és Az idő bolondjai könyvekkel, amelyek a valóság és a fikció keverékéből állnak, szerettem volna egy regényt, ami annyira valóságszagú, hogy szinte már bűzlik. Nem! Ez így nem pontos. Mint korábban is, nem én akartam a könyvet, hanem az akart kimászni a fejemből, és ehhez én csak az eszköze voltam.
Pillanatnyi képekkel, benyomásokkal kezdődött. Egy reggel munkába indulva láttam néhány csavargót, akik a lakótelepi kukákban turkálnak. Nemcsak elszomorított a kép, de azon is elgondolkodtam, vajon mit találhatnak a konténerekben. Mit mondanak rólunk a kidobott dolgaink.
Naponta tucatnyi ilyen kép ér, és születik hasonló gondolat belőlük. A legtöbbel nem foglalkozom, csak hátrébblököm őket az agyam egy sötét sarka felé, remélve, elfeledkezem róluk.
A csavargók azonban visszatértek. Újra és újra. Évekig. Ami pedig visszatér, azzal foglalkoznom kell. Nincs mese. Csak valóság.
A regény nem tiszta tényregény. Most is adtam bele fantáziát. De olyan sok dolgot építettem bele a város mindennapjaiból, mint talán még soha. Az ismerősökkel megesett dolgok, a buszon hallottak, a munkában elejtett beszélgetések. Ezek mind építőkövei lettek az írásnak.
Gyűlölöm, mikor az irodalom szépeleg. Nem a megfogalmazásra gondolok, hanem a cukrozott hazugságokra. A Csavargók dala nem ilyen. Valóságból gyúródott, ezért orrfacsaró, gyomorforgató, és szívszaggató. Szerettem leírni ezeket a sorsokat.
Én ezt találtam, a szemétben. Életeket. Azokból a sorsokból áll a szöveg, amelyeket láttam, amelyeket hallottam. Mikor majd elolvassák, felteszik a kérdést maguknak. Mennyi ebből az igazság.”

Kedvcsináló részlet a Csavargók dalából:

”Akármekkora is legyen a hideg, ha az ember egy csatornafedélre áll, elég sokáig bámulhatja a várost anélkül, hogy megfagyna.
Olyan sokáig, hogy már-már megérti.
Mágikus hely. Csatornafedélen állva fel lehet ébredni a civilizációs álomból. Segítenek a mélyből feltörő kipárolgások. Ez a hely, ez az idő alkalmas a szemlélődésre. A hidegtől minden tisztábbá válik. Messzebbre hallatszanak el a hangok, a kutyaugatás, a részegek kiabálása, a szirénák hangja.
Gyakoribb a csend is. Az acélkeménységű, kérlelhetetlen csend, amit nem akar, vagy nem merészel az ember megtörni, még akkor sem, ha csavargó.
A csend azt sugallja, hogy nagyon mélyre kell süllyedni ahhoz, hogy az ember megértse az égiek akaratát. Máshol nem hallatszik az ilyesmi, mert túl sok a toronyház, a repülő, a zaj. De az utca kövén… ott minden kristálytiszta. Alkalmas hely a kinyilatkoztatásra, az éteri hang meghallására, a teremtő megpillantására.
A legtöbben nem találják meg az utat hozzá, de a csavargó találkozhat vele, ha tartja magát a rítushoz. A rítus azt mondja, a csavargónak eléggé le kell süllyednie, el kell veszítenie mindent, el kell hagyniuk a barátoknak, ha voltak valaha egyáltalán. A hitén is túl kell adnia, ha meg akarja lelni az Urat – mintha az Úr jobban szeretné azokat, akik elfordultak már tőle. Megtisztulás esővíz által, megpróbáltatások fagyban, hőségben, nincstelenségben… és a többi, és a többi…
A rítus egy rakás baromságot összehord az istenkeresésről. Mert a rítust olyanok képzelték el, akik sosem éltek utcán.
Egy igazi csavargó azonban tudja az igazságot.
Amikor a házak fényei összeolvadnak az égbolt kevés csillagával, odalent a járdaszinten, a csatornafedélen, ahol a teremtés hangjai nyilvánvalók lehetnének, ahol a dicső harsonák szabadon szólhatnának, a csavargó csak azt érzi, hogy kurvára egyedül van.”

Ha idáig eljutottál, nagyon jól tetted. Ugyanis itt a lehetőség, hogy magától a szerzőtől nyerj egy-egy névre szóló, dedikált példányt az Ars Fatalisból és a Csavargók dalából. Ehhez nem kell mást tenned, mint:
– Feliratkozni a blogra
– Like-olni a blog Facebook oldalát
– Like-olni Benyák Zoltán Facebook oldalát
– És imádkozni, hogy Te lehess az a szerencsés, akinek egy ilyen fenomenális olvasmányélményben lehet része.

A játék november 25.-ig tart.

Minden kötelező mezőt ki kell tölteni! Kizárólag magyarországi címre történő postázás lehetséges!

a Rafflecopter giveaway

Sok cseresznyét! 😉

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.