Szinte már közhelyesen hangzik a mondás, mi szerint a könyv és a kávé szerves egészet alkotva tartoznak össze. Ám bármennyire is elcsépelt, van benne igazság. Valószínűleg hasonló gondolatok járhattak a Bookline fejében is, amikor egy hónappal ezelőtt megnyitották könyves kávézójukat.

Az újranyitott üzletet a hangzatos Egy könyv : Egy kávé névre keresztelték és pontosan néhány lépésre helyezkedik el a budapesti Móricz Zsigmond körtér egyik metrófeljárójától. Kívülről még nem mutat magából túl sokat, a hatalmas ablakok viszont sejtetnek valamit abból a (fővárosiaknak talán átlagos, vidékieknek viszont elképesztő) látványból, ami a fotocellás ajtó mögött fogadott. Konkrétan beléptem és egyetlenegy szó jutott az eszembe: könyvbirodalom. Mert ez tényleg úgy néz ki. Tudom, hogy ez egy viszonylag átlag méretű könyvesbolt, de “szabolcsi gyerekként” valahogy Budapest még mindig képes lenyűgözni az ehhez hasonló húzásaival.

Vajon mi lehet az üvegfal mögött?
A kedvenc Bookline szlogenem került a poharamra.

A bejárattól balra, az alsó szinten alakítottak ki egy kisebb kávézórészleget egyszerű, letisztult designnal, ahol szinte bárhová ül az ember, nem kerülheti el a faltól falig érő, rogyásig megpakolt könyvespolcok látványát. Az árakkal budapesti viszonylatban nincsenek elszállva, a pénzünkért cserébe pedig egy normál minőségű kávét (vagy teát vagy forró csokit) kapunk, amit miközben szép lassan elkortyolgatunk, akár le is emelhetünk magunknak egy könyvet és fellapozhatjuk, fontolgatva azt, hogy érdemes-e megvenni. (Csak aztán nehogy a lapokra borított italunk döntse el helyettünk ezt a kérdést.) A sütemények ízéről sajnos nem tudok nyilatkozni, de a küllemük igencsak tetszetős volt az üvegfedők alatt.
Egyetlen negatívumot írnék a kávézó számlájára: a falhoz tolt asztalok elrendezése sajnos minden, csak nem praktikus. Alig lehet egymással szemben leülni, ha pedig lehetséges is, a bárszékek nem nyújtanak túl nagy biztonságérzetet. Az egyetlen négyes asztal sem került a legjobb helyre: pont a bejárati ajtó mellé. Még szerencse, hogy az üzlet kialakítását szinteltolással oldották meg, mert a szintek közötti két fok tálcán kínálta a lehetőséget, hogy telepakolják ülőpárnákkal, így ezen a részen már sokkal jobban megoldották a szabad felületek kihasználását.

Az asztalokkal ellentétben a könyvek elrendezése viszont valami elképesztő. A szokásos saroktól-sarokig kialakítást középen megtöri a pár lépcsőfokkal fentebb lévő szint köríve, így nem fogjuk azt érezni, hogy egy unalmas, könyvekkel teli, nagy “téglába” léptünk be. Fantasztikus lett, ráadásul az egész design alapja a zöld szín, amivel bármikor meg lehet engem venni. Nem ragoznám túl, beszéljenek helyettem a képek.

A könyvek sokaságát időnként megtörték a bádogbögre-halmok.

Mit ne mondjak, a tervezők kitettek magukért rendesen. Engem legalábbis lenyűgözött, amit itt láttam. Mindig az ehhez hasonló helyzetekben jövök rá, mennyi újdonságot és szokatlan dolgot láthat az ember a fővárosban, amit vidékiként nehezen tudott elképzelni (főleg olyan helyen, ahol alig van élet).

Ha ismersz olyan könyves kávézót, ahová érdemes betérni – akár Budapesten, akár az ország többi pontján – ne tartsd magadban, írd meg nekem! Lehet, hogy pont arra fogok járni. 🙂

Leave a comment