Három történet az apokalipszisről, és ami utána következhet.
Három vízió, melyet a jelen ihletett.
Három jövőkép, amiről szívesen olvasol, de nem akarod átélni.
A másodikban az emberi élet szent és sérthetetlen, egészen 13 éves korig. Persze utána is életben maradsz – csak darabokban.

Egy olyan társadalomban, ahol a nemkívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?

Egy tökéletes világban minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz lenne, és mindenki tudná a különbséget. De ez nem egy tökéletes világ. A probléma azokkal van, akik annak gondolják.


Borító: 5/5 – Na, ez a cover nagyon ott van. Az ember észreveszi ezt az égő kézlenyomatot és azonnal odakapja a fejét, hogy mi lehet ez. A betűtípussal és annak színével már kevésbé vagyok kibékülve, plusz az a DNS minta sem nagyon illik a képbe, de legalább az a jó nagy minta eltereli róluk a figyelmet. Magára a borítóra egy jobb kéz került, amiről rögtön azt jutott eszembe, hogy ez a világ mennyire rá lett “tervezve” erre: jobb oldalon haladunk az úton, jobb kézzel kell használnunk az egeret, az ollót, a fényképezőt, a legtöbb használati tárgy jobb oldalra lett ergonomikusan kialakítva. A bal kezesek meg így jártak, ők szerezzenek be mindent speciális szakboltokban. (Elnézést kérek a kitérőért, személyesen is érint a téma, ugyanis balos vagyok.)


Tartalom: 5/5 – Adott egy világrend, amelyben egy iPod antik műtárgyként kerül egy régiségbolt kirakatába, a rendőrség külön osztagot tart fent az “ifiknek” és bármikor alkotóelemeire szedhetnek, ha éppen fölöslegessé válsz. A szétbontásodra tulajdonképpen bármilyen indokot találhatnak 13 és 18 éves korod között.

Lehetsz egy felelőtlen srác, akinek több a kihágása, mint az érdeme és soha nem telik el napja verekedés nélkül. A szüleidnek ilyenkor két választása van: megnevelnek, vagy nem bajlódnak veled tovább fölöslegesen, inkább megszabadulnak tőled és szó szerint aláírják a “halálos” ítéleted.

De mi van akkor, ha apa-anya már régen nincs sehol? Ebben az esetben marad a túltelített árvaház, ahonnan költséghatékonyság végett kirostálják a kevésbé jó képességűeket. Nincs beleszólási jogod, az állam már döntött Felőled. A fölöslegbe tartozol, akiket túl drága mulatság etetni.

A harmadik eset az, amikor vannak szüleid – de olyan bigott vallásosak, hogy egy kizárólag személyes meggyőződésre alapozott értéket támogatva feláldozzák a saját fiukat, pontosan a tizenharmadik születésnapján.

Előfordulhat, hogy a másik oldalon állsz. Tonnaszámra darabolod fel a hasznavehetetlen kölyköket egészen addig, amíg el nem követsz egy nagy hibát, amibe belerokkansz és amit nem tudsz jóvá tenni – mégis próbálkozol.

Mit tehetsz? Beletörődsz abba, ami neked jutott vagy szembeszállsz a társadalom romlott értékeivel és segítesz azoknak, akik szintén ez elől próbálnak menekülni?

Olykor-olykor elgondolkoztam a fiatalság helyzetén olvasás közben. A tinédzserkor az úgynevezett “változó időszak”, ilyenkor fedezzük fel a világot, kezdünk megérni, leszünk szerelmesek, boldogok, csalódottak, felelősségtudatosak – és ilyenkor esünk át azon a fázison, amikor senkit és semmit nem értünk. Bele kell tanulnunk a világ rendjébe és ehhez időre van szükségünk, ezért teszünk néha olyat, amit talán nem kellene. Ebben a könyvben pedig pont a felnőtté válás folyamatát képtelenek tolerálni azok a felnőttek, akik ugyanezen már átestek egyszer. Türelmetlenek, képtelenek kezelni a tizenévesekkel járó nehézséket, ezért inkább megöletik a saját gyereküket. Ezen a ponton vetődik fel a nagy kérdés:

Mennyit ér egy emberi élet?

Bámulatos, egyben ijesztően megrázó – csak ajánlani tudom, mert tulajdonképpen mind a négy felvázolt eset ráhúzható a 21. századra: felveti a renitens kamaszok problémáját, az emberekbe vetett hitet, az elvakult vallásosság tragikus következményeit.

A Disztópia December alatt három témába vágó sorozatról olvashatsz három szombati napon keresztül, melyek közül az egyiket meg is nyerheted: Az Éhezők Viadala trilógiát díszdobozban, plusz ráadásként James Dashner: Halálparancs című regényét

Mindegyik kötet felvet egy súlyos kérdést – Neked pedig ezt kell megtalálnod a bejegyzésekben. Valamelyikben eldugom, egy másikban viszont kiemelhetem, szóval nyugi, nem lesz nehéz dolgod. Segítséget a megfejtéshez itt és itt találsz.

 A játékban december 20.-ig tudsz részt venni, az alábbi Rafflecopter kitöltésével. Nem muszáj egyszerre kitöltened az összes pontot, ha valahol elakadsz, később is visszajöhetsz. Facebok oldalak esetében nem elég a látogatás, like-olni is kell!
Sok cseresznyét! 😉382 oldal, Könyvmolyképző (2015) – 2999 Ft (puhatáblás, dombornyomott)
RENDELD MEG 16% KEDVEZMÉNNYEL!
A recenziós példányért hálás köszönetem a Könyvmolyképző Kiadónak!

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.