Igen, megvagyok, élek, nem húztam le magam a Mágiaügyi Minisztériumba. Csak időközben történt egy-két apróság.

Jó szokásomtól eltérően még egy tisztességes fotót se tudtam lőni ehhez a bejegyzéshez. Ehelyett itt egy cica, aki egészen meglepődött azon, hogy egy hónap után életjelet adtam magamról.

Lediplomáztam, nagy nehezen munkát találtam, háromszáz kilométerrel arrébb cuccoltam… soroljam még? Semmi érdekes nincs ezek között, szóval nem koptatom a billentyűzetet.

Lényeg a lényeg, kicsit sok változással kellett szembenéznem – sőt, talán a továbbiakban is vár rám néhány -, ami miatt mostantól úgy kell tennem, mintha felnőtt nő lennék (haha, jó vicc) és rendesen kiürültek kreatív tartalékaim.

De kezdenek visszatérni. Annyira még nem ébredtek fel, hogy ebből a helyzetjelentésből valami érdekes, olvasható, vicces, hasznos, értelmes dolgot gyártsak (higgyétek el, én tényleg megpróbáltam), ám lassacskán úgy érzem, az utóbbi hetek magánéleti szintlépése után itt az ideje valami olyasmivel is foglalkoznom, ami nem változott. Ami itt volt nekem, itt van, és remélhetőleg még jó sokáig itt is lesz.

Úgyhogy jövő héten én is jövök. Köszönöm, hogy velem vagytok! 🙂

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.