Amikor kb. egy évvel ezelőtt megírtam máig legnézettebb bejegyzésemet Szűcs Vanda első, könyvnek csúfolt, nyomdában tűzött vécépapírjáról, elkövettem egy aprócska hibát: nem ástam elég mélyre. Egyszerűen elolvastam, kiemeltem az alapból értékelhetetlen sorok közül a kiugróan értékelhetetleneket és kíméletlenül szapultam őket. Utána naivan azt gondoltam, ilyen negatív visszhang után nem erőltetik tovább a dolgot, a szülők elismerik tévedésüket és belátják, mekkora országos megaláztatásnak tették ki a pici szemük fényét… Fenét! Inkább bekötötték a szemét, nehogy lássa a csúf igazságot és ez a fiatal “írónő” (a Facebookja szerint legalábbis az) nemhogy tanult volna a bírálatokból, még csak rájuk se bagózott “nem szeretné, ha befolyásolnák őt írás közben” címszóval – ergo sem Vanda, sem a szülei, sem pedig a kiadó nem tanult a hibájából, ehelyett tovább kényeztették őt. Így történhetett meg, hogy újabb tonnányi, a könyvnél milliárdszor értékesebb oxigént termelő fának kellett végső búcsút vennie az élettől és reinkarnálódni az Egy ikerpár titkos naplója 2. – Szív(és idegrendszer)zűrök lapjain.

Barátság, szerelem, csalódás, reménykedés, megmérettetések – a tizenhárom éves Feltser lányok története tovább folytatódik. A hetedikesek második féléve izgalmasan alakul, az osztályfarsang botrányba fullad, Zita és Marci kapcsolata váratlan fordulatot vesz, és felbukkan egy új osztálytárs, Vili. Luca sokáig önmaga előtt sem meri beismerni, hogy talán többet érez az új fiú iránt, mint barátság. A Feltser szülők eközben továbbra is külön élnek, a biztos családi fészket válságok remegtetik meg. De lehet, hogy a megpróbáltatások és nehézségek az olyannyira különböző lelkületű lányokat kicsit közelebb hozzák egymáshoz.

Borító: 3/5 – Nem jobb, mint az előző. Bár a sötétkék-világoszöld párosítás sokaknak kiugraszthatja a szemét, ezzel az aranyos háttérmintával simán el tudom képzelni egy ifjúsági regény borítójára. Viszont azok az alakok hiába csak árnyékok, nekem nem tizenhárom évesnek tűnnek, annál jóval többnek, főleg az ölelkező pár jobb oldalon. Abszolút irreleváns ennek a korosztálynak ez a már-már sekélyes póz.

Tartalom: -1.937.286.145/5 – Ahogy a külcsín, úgy a történet sem kap több pontot az elődjénél. Hiába állítják, hogy a szerző fejlődött az első rész óta, azért van itt baj, nem kevés.

Nyugodtan írjon az ember lánya tizenhárom évesekről, elvégre a fiatal olvasókat könnyen elérheti egy olyan történettel, aminek főszereplői velük közel egyidősek. Csakhogy, a címből megismert ikerpár tagjai véletlenül sem koruknak megfelelően viselkednek: Zita ugyanis
–  már-már gusztustalan részletességgel smárol “a suli legmenőbb pasijával” (Ki mással?), aki “egyre jobban nyelvezik
– éppen ezért élvezettel engedi neki, hogy időnként a fenekét markolássza EGYHÁZI ISKOLÁBAN.

Luca pedig
– mentalitás terén a múlt században rekedt: “Én a barátságnál többet nem fogok mutatni. Nem én szeretném megtenni az első lépést.
– ebből kifolyólag perceken át tartó vitába bonyolódik, amikor titkos szerelme szándékozik őt meghívni két gömb fagyira: “Ragaszkodom hozzá, hogy én fizessek. (…) Nem szeretek tartozni az embereknek.
– naivan hisz az általános iskola nagybetűs életre nevelésében: “Vegyétek komolyan a tanulást! A szüleitek annak reményében írattak ide titeket, hogy megtanuljátok az alapokat ahhoz, ami az életben vár rátok.”
– a wellness hétvége elvált szülőket újra szerelembe ejtő erejében: “Hát nem érted? ANYA + APA + WELLNESSHÉTVÉGE + KÖZÖS SZOBA = MINDEN ÚJRA A RÉGI”
– emellett kőkeményen politizál: “Hogy ez a narancs mennyire drága! A gazdasági válság uralomra tör.”

A szókincsük kiábrándítóan tükrözi a tinik általános nyelvhasználatát – tisztelet a kivételnek. 

A naplóbejegyzések stilisztikája könnyen demonstrálható a szal, he, “ez a járás tök jó”, feljártunk a haverokkal a boltba“, ♥♥♥♥♥♥♥♥♥ Kiss me!”, “Oh my Phone , i miss you!   kifejezésekkel valamint a csupa nagybetűkkel írt NE szócskában fellelhető összesen 139 E betűvel. Nem viccelek, tényleg annyi. Megszámoltam. A szmájlik és szívecskék száma is efelé konvergál, néhol magányosan unatkozva, néhol csoportosan, ötösével-hatosával töltve ki a sorokat. ☺☺☺☺☺

Sajnos annyira érződik a könyvön a szerző tizenkevés éves kora, hogy az ikrek felmenőinek és tanárainak sem tudott igazán komoly szavakat adni a szájába, ehelyett vagy a hozzájuk nem illő no mobiltelefon, no hajvasaló szóhasználattal ruházta fel őket (Valaki találkozott már olyan felnőttel, aki hasonlóan beszélt rutinból? Mert én nem.) vagy pedig tinédzser látásmódját felhasználva folyton kiabáló pszichopatává varázsolta őket, végtelen számú felkiátójellel nyomatékot adva mondanivalójuknak.

Amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy a történet minden logikát nélkülöz.

– Kezdve Luca gyermeteg vernyákolásával a válás gyerekekre való rossz hatása miatt. Az én szüleim kilenc éves korom óta külön utakat járnak, de már akkor reálisabban gondolkodtam a témáról, mint ő.
– Folytatva az anyuka által parancsba adott hóemberépítéssel. Komolyan, az óminózus jelenetből körülbelül annyi jött le, hogy nem, drága gyermekem, márpedig te nem fogsz tanulni és házi feladatot csinálni, hanem szépen kimész a mínuszos hidegbe hóembert építeni a kisöcséddel, mert az fontosabb.
– Megspékelve egy buszos jelenettel: “Mivel Volánnal mentünk, muszáj volt kifizetnünk a jegyünket.” Miért, ha BKK-val mennek, akkor nem kell?
– Telibe találva az ép agysejtjeimet Luca látványosan értelmetlen intőjével, amin az én anyám szimplán nevetett volna egyet, Lucáé azonban telefonmegvonást és egy hét szobafogságot szabott ki a lányára. Idézem: “Osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítem Feltser Lucát, amiért február 6.-án a farsang helyszínét engedély nélkül elhagyta.” Amúgy csak az iskola elé sétált ki.
– Plusz ráadásként megemlítve a “nem valami sok” két kilométernyi futást. Egy mai áltsulis ötszáz méter után kiköpi a tüdejét, csak szólok.
– Lezárva azzal a brilliáns nevelési gondolkodásmóddal, miszerint vegyük el a csemeténktől a telefont, ha rosszul viselkedett. Őszintén, melyik idióta szülő teszi elérhetetlenné a saját gyerekét a mobilja elkobzásával? Vészhelyzetben mivel fogja őket felhívni?

Ennyi negatívum két könyvnek is sok, nemhogy egynek, azonban a még mindig előforduló grammatikai hibákról nem is ejtettem szót.
– “Ellentétben Liliánnal Liliánról azt kell tudni…” Kommentáljam?
– “… látott korizni, és mondta, hogy ő egy hokiedző, és szívesen látna a csapatában. Aztán adott egy névjegykártyát, és elmondta, hogy ha van kedvem, nézzek be egy edzésre.” – Ennyi éssel és hoggyal egy egész novellát jól lehetne lakatni.
– “Míg a többi nap általában csigalassúan telik…” – Esetleg csigalassan vagy csigalassúsággal.

Mondanám, hogy ez is csak egy light-os gyermekregény a sok közül, amitől az ember egyáltalán nem vár irodalmi magasságokba emelkedett, nagyszabású remekművet… de ez még a saját korosztályát is sérti. Semmi esetre nem adnám fiatalok kezébe, az IQ-juk bánná.

384 oldal, Alexandra (2014) – 2699 Ft (kartonált)
RENDELD MEG 15% KEDVEZMÉNNYEL! (Ja, ne.)

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.