Emlékszel még az első napodra középiskolásként? Nagy valószínűséggel a benned lévő izgalom magasabbra nőtt, mint amekkora Te vagy. Hosszú percekig, vagy akár órákig igazgattad a hajad, háromszor húztad újra a tusvonalat a szempilláid fölött, mert az Istennek se akart egyformára sikerülni, és már előző este kiválogattad a legstílusosabb outfitet a szekrényedből. Persze fiúként sem volt könnyű dolgod, mert ezek a mai lányok annyira válogatósak. Tisztában voltál azzal, hogy az első benyomás a legfontosabb. Féltél, hogy a gondos tervezés ellenére sem sikerül beilleszkedned egy új közösségbe, dacára hibátlan megjelenésednek találni fognak rajtad/benned valamit, amivel megbélyegezhetnek a következő négy-öt évre. Úgyhogy próbálsz kedvesnek, aranyosnak és menőnek tűnni, palástolva emberi mivoltodból adódó hibáidat. Na, pontosan erről szól Rácz-Stefán Tibor könyve. Csak egy kicsit kiszínezve. Feketével.

Petra, a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Borító: 5/5 – Ne a borítójuk alapján ítéld meg a könyveket, tartja egy régi közhely mondás. De ahogyan a szocializáció, úgy a könyvek esetében is fontos az első benyomás, elvégre ha pocsék a külcsín, hiába rejt magában forradalmian értékes gondolatokat, a kutya nem fogja a kezébe venni. A Fogadj el! esetében bejött a dolog. Szépen megdesign-olt külsőt kapott, amit jól esik kézbe venni és addig simogatni, amíg le nem kopik a fényezés a dombornyomott betűkről. Ha egy picit jobban megfigyeljük, észrevehetjük a szimbolikáját: a két alak fél arcát eltakarja egy fekete sáv, rajta a kicsit sem bizalomgerjesztő betűtípussal írott cím. Ez egyértelműen arra utal, presztízskérdés, mi hagyja el a szádat egy adott közösségben. Előre sejteti, hogy itt olyan témáról lesz szó, ami nem való érzékeny lelkűeknek.

Tartalom: 2/5Próbálom menteni a menthetőt. A témája nagyszerű és képes voltam “beleélni” magam, mivel általános iskolai éveim alatt végig az osztálytársaim céltáblája voltam.  Annyit mindenképpen a javára írok, hogy nehéz letenni, főleg az utolsó oldalaknál, amikor a tetőfokára hág a cselekmény. Tibi nagyszerűen használta a drámák szerkezeteként alkalmazott expozíció-bonyodalom-kibontakozás-tetőpont-megoldás sémát, fokozatosan építve fel Petra és Dávid történetét. Kettőjükön keresztül mutat be – kissé drasztikusan – egy élethelyzetet, egy társadalmi szintű problémát, amivel nap mint nap találkozunk és annak ellenére, hogy kezd igen elcsépelt méreteket ölteni, nagyon is komoly. Aki tudja, milyen érzés gyártósorról lekerült, egyforma emberek között valamilyen tekintetben másnak, különlegesnek lenni, át fogja érezni a szereplők helyzetét.

Tulajdonképpen miről van itt szó? Minden mozgatórugója a pénz. Nyugodtan lehetsz egy intellektustól mentes retardált barom, ezt könnyen kompenzálhatod a tárcád vastagságával. Elérhetsz bármit az életben, szeretni és tisztelni fognak az emberek. Kiemelkedő státuszba kerülhetsz. Csak szerezz hozzá pénzt, mindegy, honnan. Csóró vagy? Akkor viszont nem vagy ember. Ez utóbbi természetesen akkor is vonatkozik rád, ha éppenséggel hidegen hagynak a másik nem képviselői, a sajátod viszont annál jobban felkelti az érdeklődésed.

Csakhogy, a Fogadj el!-nek akadtak olyan logikai és irodalmi buktatói, amiket nem tudtam elfogadni.

A történet az anyagi javakban nem igazán bővelkedő, egyetlen vodka-martinitől lerészegedő és iszonyatosan naiv Petra (“Ne viccelj már, ez nem a középkor, miért számít még mindig ennyire a származás, vagy az, hogy kinek mennyi a vagyona?”) sikeres felvételijével indul a groteszk módon Szép Remények névre keresztelt elit gimnáziumba, pofátlanul gazdag gyerekek közé. Talán kritikátlanul be is venném ezt a mesét, ha a főiskolán nem lett volna egy olyan nevű tantárgyam, hogy szociológia. Miért fontos ez? A szociológia egy empirikus (valóságból nyert információkkal dolgozó) tudomány, mely világosan kimondja – többek közt -, hogy alacsony társadalmi státuszú szülők gyermekének lehetetlen bekerülnie egy elit iskolába, pláne ösztöndíjjal, amennyiben nem rendelkeznek a szükséges anyagi, kapcsolati és kultúrális tőkével. Magyarra lefordítva, ha a szülőknél hiányzik a felsőfokú végzettség, ne adj’ Isten a középiskolai is, ezáltal keveset keresnek és nincsenek “jó kapcsolataik”, akkor a gyerek tanulhat a végtelenségig, nem ő lesz a következő Kovács Petra.

De ha már ilyen szépen alakultak az események, főhősünk megpróbálja palástolni hiányosságait, hazugságot hazugságra halmozva. Ezek között akadt egy, amiről nem igazán tudtam eldönteni, vajon Tibi a lány rettentően nehéz helyzetét akarta érzékeltetni, vagy csak nem nézett utána elég alaposan a dolgoknak: “A Corvinuson tanul, orvos lesz, ha végez.” Hol itt a probléma? Az említett egyetem köztudottan közgazdász képzésekre épül, ott aztán senkiből nem lesz orvos.

A Petra karaktere körüli mizériát le is zárnám, ugyanakkor kénytelen vagyok megemlíteni egy SPOILERt. A lány idővel nem bírja elviselni az iskolai megaláztatásokat, ezért drasztikus módszerrel áll bosszút osztálytársain: édesanyja otthon elrejtett fegyverével halomra gyilkolja őket – kit szándékosan, kit a szükség kényszereként. Valóban történt már egy hasonló eset kis hazánkban, de nekem ez a momentum túlságosan “amerikaira” sikeredett. Ott valahogy gyakrabban esik meg ilyesmi. Dávid helyzete sem volt rózsásabb, bár neki is meggyűlt a baja az őt folyamatosan terrorizáló Áron illetve saját homoszexualitása miatt, mégsem vetemedett semmi hasonlóra. SPOILER VÉGE

Másik oka annak, hogy tízperceként a fejemet fogtam, a marketingszag. Az egyébként szerethető és jól megformált Dávid  – akinek jellemfejlődését inkább érzékeltetni kellett volna, mintsem megemlíteni – előszeretettel tölti idejét olvasással és valamilyen furcsa oknál fogva olyan könyvek is kerültek az e-book olvasójára, amik az utóbbi két évben jelentek meg a KMK-nál – cím szerint megemlítve, egyiknek a cselekményére is visszautalva. Sokkal kiemelkedőbb megoldás lett volna, ha világhírű műveket vagy klasszikusokat, esetleg ha már magyar történetről van szó, hazai szerzők jelentős munkáit használja fel. Persze, ennek is megvan a maga pozitívuma, az olvasó ezeket a köteteket látva még közelebb érzi magához a cselekményt, az “itt és most”-ba képzeli azt. Ám pont ebből kifolyólag pár év múlva durván veszíteni fog az aktualitás-értékéből. A közismert, de átkeresztelt meme-portálokról (Valahányperc, Napi ürülék) nem is beszélve, valamint ha már könyves weboldalra volt szükség, elegánsabb lett volna a Moly.hu helyett a Goodreads-t felhasználni.

Bár a kiadó a hátsó borítón felnőtteknek ajánlja, a stilisztikája inkább egy ifjúsági regény szintjét üti meg, a velem egykorúak többet várnak ennél. Hamarabb adnám egy 16 éves, mint egy két X-es kezébe, a tinédzser olvasókat biztosan le fogja kötni. A kevésbé bonyolult olvasmányok kedvelői szeretni fogják.

Ugyan látszik rajta, hogy elsőkönyves debütálás, megvannak a maga hibái, azért sokat lehet belőle tanulni. Értékes üzenetet hordoz magában, emléket állítva a bullying (legprecízebb fordításban megfélemlítés) öngyilkosságot elkövető áldozatainak:

Mindenki ugyanúgy ember, mint Te, így nincs jogod bántani, ha csak egy kicsit is különbözik Tőled, akkor sem. De nemcsak a tetteidre, hanem a szavaidra is vigyáznod kell – azokkal néha többet árthatsz másoknak.

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.