Képzeld el, ahogy Pokémon-korodban odaszögezted a hátsód a tévé elé és merő áhítattal, mosollyal az arcodon bámultad kedvenc meséidet, amiben minden csupa “hepi”, mindenki kérés nélkül a királylány körül legyeskedik és a szőke herceg is könnyű szerrel elnyeri azt a bizonyos méltó jutalmát. Szép emlékek, ugye? Akkor most vedd kezedbe Róbert Katalin Szívből, színből, igazánját és rombold le az összes, életről alkotott illúziódat. Ja, és készíts be egy százas zsepit, mert több ponton agyon fog ütni érzelmileg.

“- Ne szemétkedj! Így is elég rosszul érzem magam.
– Rosszul. Dugtál a fiúmmal és most én sajnáljalak? Bocs, de ez a te problémád.”

Alex úgy szeret valakit, mint az életét, számára nélküle nincsenek holnapok. De vajon bevallhatja ezt az érzést? Vagy minden tönkremegy? Mi ez az erős kapcsolat köztük? Szeretet, vagy valami más, valami több?
Patrik keresi az útját az életben. Anyja halála és apja hideg távolságtartása mélyen megsebezte. Fél a szeretettől, és fél a szerelemtől, számára minden hatalmi játszma. De mi lesz vele, ha elveszíti azt, aki a legfontosabb? Ki a legfontosabb?
Lilla bármit megtenne Patrik vonzalmáért. Harcol a fiúért, és úgy érzi, őt illeti. Ám Lilla Alex húga, aki mélyen szereti a bátyját is, és nem akarja elveszíteni.
Lélegzetállítóan szép, szívbe markoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről.
Engedd be a szerelmet, és légy az, aki vagy! (Na jó, egyezzünk ki abban, hogy ennél giccsesebb mondatot művészet lenne leírni.)

Borító: 2/5 – Gyerekek, ne haragudjatok, de ez valami ocsmány. A szimbolikája abszolút találó, körték közt ne akarj alma lenni, mert a végén nem te fogsz nevetni, ezek a gyümölcsök viszont pont úgy néznek ki, mint egy túl kevés pixelből álló felnagyított kép. A címet pedig valaki legyen szíves, magyarázza már el nekem! Szívből – oké. Igazán – rendben. De miért pont színből? Az egymáshoz még csak véletlenül sem passzoló betűkészleteket inkább hagyjuk. Túl egyszerű borító lett, sokkal kidolgozottabb és profibb covert érdemelt volna ez a történet.

A címoldal két korábbi verziója. Ezeket szívesen láttam volna nyomtatásban, bár a jobboldali túl “tinisre” sikeredett.

Tartalom: 5/5 – Az eddigiekből kiindulva valószínűleg arra számítottál, hogy kíméletlenül szapulni fogom a könyvet. Nem. A tartalom ugyanis fordított arányosságban áll a csomagolással.

Érdekes módon a romantikusoktól körtáncot jár a gyomrom, valahogy egyiket se tudta megemészteni, ritka kivétellel. Túl mesterkéltnek, túl műnek találtam őket, nem éreztem igazán, hogy a lapokon kibontakozó szerelem valósághű lenne (valljuk be, rendszerint nem azok). Az LMBT-regények esetében viszont pont az ellenkezőjét tapasztaltam: képes voltam megszeretni a szereplőket, a történetet – szintén elenyésző hibaszázalékkal – és az agyam egy rejtett zugában tudtam, azért ezek sem éppen a realitás talaján egyensúlyoznak, mégis élveztem őket. Lehetne pszichológiai körkérdés tárgya, hogy egy húszas éveinek legelejét taposó heteroszexuális nő (lány?) miért gerjed jobban a melegszexre… “Két srác jobb, mint egy” alapon, vagy fogalmam sincs. (Ennek talán van némi igazságalapja, nem?)

Tulajdonképpen ez szintén egy ilyen könyv: a maga apró “hibáival” együtt is képes földbe döngölni az idegrendszered. Kezdjük azzal, hogy némely karakterek helyzete általánosított sztereotípiákra épül. Ami nem feltétlenül jó, de nem is olyan rossz.

Ákosnak jut a legkevesebb szerep, pedig az egyik családi mizéria vele kezdődött. Bőven megelégszik az érettségijével, esze ágában sincs továbbtanulni, és alulképzettségéből kifolyólag egyik napról a másikra él. Ennek egyenes következménye lenne a magas presztízsű, orvosi pályán tevékenykedő szülőktől, hogy minimum kitagadják otthonról… Egy fenét! Beletörődnek fiuk döntésébe. Miért? Mert ő a legidősebb, a  legokosabb, ergo csak el tudja dönteni magától, mit kezdjen az életével.

Alex egy tipikus példája a középső gyerekeket övező hipotézisek megtestesülésének. Próbálja azt a minimális figyelmet kicsikarni szüleiből, amiből testvéreinek hatványozottan jut, de ők tudat alatt még azt a kevés önbizalmát is képesek lerombolni, amit nagy nehezen összevakart, ebből kifolyólag egy rendkívül zárkózott, érzelmileg labilis fiatal lett belőle, akinek egyetlen pozitív gondolata sincs önmagáról. (“Valami nagy baj van velem. Nem vagyok normális.”) Szüksége lenne szeretetre, bátorításra, amit Patriktól várna el, ám nem kapja meg maradéktalanul. Ezek után nem csoda, hogy még otthon sem mer coming outolni.

Lilla… Na, róla nyugodt szívvel el lehet mondani, hogy a kortárs magyar irodalom legelkényeztetettebb libája. Már egészen kicsi korától kezdve bőven élvezhette szülei osztatlan figyelmét és szeretetét, amit persze gusztustalanul ki is használt. Önbizalma az Úr trónjának párnáját bökdösi és tulajdonképpen mindent megkap, amit csak akar, egy dolgot kivéve: Patrikot. De hát ő egy királykisasszony, úgyis megszerzi – gondolja ő, többszáz oldalon keresztül, szembeköpve a saját bátyját. Aztán mit tesz, amikor beüt a krach és többé nem körülötte forog a világ? Természetesen elmenekül a felelősség elől és másokat okol érte.

Hármuk édesapja álszentségben viszi a prímet. Előszeretettel fordítja el a fejét a problémáktól a “minden így van jól” látszatát keltve, Lilla a pici szeme fénye és ha Alex a retináján szeretkezne Patrikkal, még azt sem venné észre.

Patrikot érte a legnagyobb trauma, mégis őt értettem meg a legkevésbé (Lilla után, természetesen). Az még talán rendben lenne, ha elvesztett édesanyja hiányából adódóan csajozna jobbra-balra – de nem. Féltékennyé akarja tenni Alexet, aki a világon mindennél jobban szereti őt és ezzel tisztában is van. Persze abszolút nehezíti a helyzetét, hogy nemcsak ő okolja magát anyja haláláért, hanem a saját apja is.
Mindezeket látva mi lehetne a végleges konklúzió? Az, hogy már megint sikerült kifognom egy végtelenül egyszerű sablonra épülő, középiskolás korosztályt megcélzó, mélyen szántó látszatot keltő de mögöttes tartalom nélkül lepötyögött ifjúsági regényt. Aztán eljutottam a végéig és mellbe vágott a felismerés: ez rohadtul nem így van.

Ez a könyv ugyanis megtanítja, hogyan törj ki a skatulyából, amibe beleszorítottak. Mert a végén óriási jellemfejlődésre (és sajnos “fejletlenségre”) számíthatsz.

Emellett szó esik még arról az általános heteronormatív hozzáállásról is, amivel a melegek/leszbikusok folyton kénytelenek szembesülni, mint például:
– A semmi-bajom-a-melegekkel-amíg-nem-engem-akarnak esete
– A szégyellem-hogy-más-vagyok szindróma
– A tettlegességig fajuló homofóbia
– És a biztos-heterová-tudlak-varázsolni téveszme
Beszélhetnék arról is, hogy bizonyos szereplők mennyire felhúzták az agyamat illogikus viselkedésükkel… Ezt a részét viszont hagyjuk inkább, ennél azért jobban szerettem a sztorit. Volt mit elemezni rajta és simán odaadnám mind fiatalok, mind idősebbek kezébe is. Tényleg nem kell tőle megijedni, nem a szexre megy ki az egész. Egy ilyen jellegű idézet azért engedtessék meg a végére:

“Nem volt kímélet abban, ahogy megdugott, csak nyers erő, akarat és határozottság – jó volt megadni magam, feloldódni az erejében. Akkor nem volt szükségem gyengéd összebújásra: kellett a fájdalom és kellett a gyönyör, amivel járt; kellett, hogy Patrik jogot formáljon rám, uralkodjon, elvegye, amit kíván.”

320 oldal, Könyvmolyképző (2014) – 2999 forint (kartonált, dombornyomott)
RENDELD MEG 16% KEDVEZMÉNNYEL!


A recenziós pléldányért hálás köszönetem a Könyvmolyképző Kiadónak!

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.