Subscription box, azaz feliratkozós doboz – magyarul nem hangzik túl jól, mégis egyre többen szállnak fel arra a vonatra, amit Magyarországon a Book a Sloth Club indított el, persze, képletesen. Nemrégiben pedig a Fumax kiadóval dugták össze a fejüket, hogy egy nagyon menő, elképesztően jó és igazán különleges csomaggal kedveskedjenek a dark fantasy rajongóknak.

De mi akar ez lenni? És miért fekszik egy lajhár egy kupac könyvön*?

A képen látható doboz tulajdonképpen egy advanced zsákbamacska. Vagyis, zsákbalajhár. Bár, ha jobban megnézzük, inkább dobozbalajhár, amiben egy könyv, illetve néhány hozzá kapcsolódó ajándék rejtőzik – amikről legtöbb esetben gőzöd nincs, mi lehet. Csak a témáját tudod előre. (Na jó, a Fumax-szal közösen összeötletelt doboz kivételt képez ilyen szempontból, mert itt a meglepetés könyvet elárulták a rendelési időszak előtt.)

Három dolgot már kibontás előtt észrevettem, amikor átvettem a saját (tényleg, szó szerint saját) dobozomat a Könyvhéten (ezzel pedig meg is válaszoltam a szokásos “Hogyan került hozzám?” kérdést):
1. Némmá’, ráírták a nevem a zárjegyre! De aranyosak!
2. Azta, ez iszonyat jól néz ki! Igazán igényes külcsín, a teljes felületén nyomtatott technikával. Ennek külön örültem, hogy nem egy natúr, “semmilyen” dobozt kaptam.
3. Ajjaj, ebben van valami, ami pontosan olyan hangot ad ki, mintha bármikor összetörhetne.

Miután sikeresen elszakítottam a bíborszínű bélést, körbematattam a dobozt és igen tetszetős szépségeket találtam benne. Már maga a könyv is megér egy örömódát. Teljesen megfogott a története: röviden összefoglalva, háborúban álló város tele szörnyekkel, harccal, kápolnagyújtogatással és darkos beütéssel. Engem ennyivel megvett, pedig a borítójáról még egy szót sem ejtettem. Nagyon ritkán szoktam áradozni fedlapokról, ez viszont tényleg egy különleges színfolt a magyar könyvpiac tervezési ballépései között. Az Egy kegyetlen dal borítója bőven hozza az elvárható színvonalat, legalább ilyennek kellene lennie a Magyarországon tervezett címlapoknak is, óriádi respect a tervezőjének.

A doboz leginkább magával ragadó darabja a változó (azaz minden megrendelőnek más-más) elem volt: egy fémtégelybe zárt gyertya, amely megmutatja nekünk, milyen típusú szörnyek “vagyunk”. Én Sunai lettem, vagyis önfeledten dalolva lopom el mások lelkét. Hm, nem is rossz. Ahogyan maga a gyertya sem, amibe rögtön bele akartam harapni, amikor megéreztem benne az édes karamell illatát. Legszívesebben az orromra akasztottam volna, hogy egész nap szagolgathassam. Megkockáztatom, ilyen jó illatú gyertyával valószínűleg nem találkoztam még. Szóval, ha szereted a karamellt, akkor ettől biztosan elájulsz.

És még csillog is, mint Edward Cullen a napfényben.

Valamiért egyenesen számítottam egy vászontáskára a csomagban – így legyen ötösöm a lottón. Eleinte nem csíptem a vászontasikat, túlságosan ódivatúnak tartottam őket, de ez a darab nemcsak hogy illik az “elborult” ízlésemhez, hanem pont a megérkezése után kisegített egy “táskátlan” helyzetben. Szóval, kiváló időzítés, kedves Lajhár.
Verity City egyébként a dobozhoz tartozó kötet színhelye, így került rá ez a kreatív minta, amely a történet szörnyeire utal: ahogy a városban, úgy a betűk között is elrejtőztek, arra várva, hogy valamilyen úton-módon eltegyenek láb alól.

A teasommelier-knek is készült a BASC egy kis ajándékkal: a dobozban meglapuló gyümölcsös-hibiszkuszos keverék állítólag emberi vérből készült, ám ez az állítás, valljuk be, erősen megkérdőjelezhető, már csak egészségügyi szempontok miatt is. Azért reklámszövegnek nem rossz. 🙂 Mindettől függetlenül tényleg egy minőségi, szálas tea, bár a címkével ellentétben inkább délutáni, esti fogyasztásra javaslom.

Ha már teát kap az ember, legyen mibe töltenie. Igazam van vagy igazam van? Én mindkettőnek adnék egy 50%-nyi esélyt. Mielőtt bárki elkezdene aggódni: nem, nem ennyire unalmasan fekete az egész. Csak tele kell tölteni valamilyen forró folyadékkal és máris felfedi a titkát. (Plot twist: fordítva is működik a dolog, ha hideg vizet engedsz rá, elsötétül.)

Legvégül pedig következzenek a fényes papír alapú mütyürök, balról jobbra: az Egy kegyetlen dal szerzőjének személyes levele, a doboz tartalmát leíró cetli és egy könyvjelző, ami nemcsak a könyv lapjai, hanem a szörnyek fajtái között is segít kicsit eligazodni. Mindegyik szó szerint vérfagyasztóan jól néz ki.

Ez lett volna az első komolyabb “zsákbamacskám” azok után, hogy kisebb koromban simán rárepültem a vásári bazárok száz forintos, jobbára újságpapírral tömött meglepizacskóira, és azt kell mondjam: ez valami iszonyat király lett. Szó szerint. Nagyon szépen válogatták össze az ajándékokat és külön megfogta a figyelmemet, hogy valamilyen úton-módon mindegyik kapcsolódott a regényhez, nemcsak valamilyen témához. Szóval, ha a Fumax a jövőben is hozzáadja az erőforrásait egy ilyen remekműhöz, elsők között fogok lecsapni rá. Még több ilyet! Most! Azonnal!

Azonban így a végére megragadnám az alkalmat arra, hogy leírjak egyetlenegy negatívomat, méghozzá a bögrére reflektálva: sajnos nem volt megfelelően becsomagolva, összvissz egy vékony zacskó védte attól, hogy darabokra törjön. Pedig szállítás közben bármikor megtörténhetett volna. Plusz az enyémen kicsit félre is csúszott a minta a szimmetria kárára, de ettől függetlenül a grafika és a typo nagyon menő lett.

5/5

Kedvet kaptál te is egy dobozhoz? Egyáltalán nem csoda, ha igen a válaszod. Ha ezt a csomagot nem is, hasonlókat szinte bármikor rendelhetsz a shop.bookaslothclub.com oldalról.

*A bejegyzés végén jöttem rá, hogy ezt a kérdést elfelejtettem megválaszolni: A cég neve az angol “book a slot” (magyarul: foglalj idősávot) kifejezésből ered.

Leave a comment