Most csak ülök itt, a laptop előtt. Gondolkozom, hogyan vezethetném be irodalmi boncasztalom soron következő áldozatát. De elértem arra a pontra, ahol már nincsenek szavak, szóval nehéz dolgom lesz. Főleg ha azt nézzük, hogy ebből az egész miafenétírjakból egy komplett ajánlót akarok összerakni. Mert igen, ez a könyv mindenképp olvasásra érdemes. És egyben óriási kihívás elé állított.

“Az a helyzet a múltbéli titkokkal, hogy a jövőd minden egyes percét a fal építésével töltöd, mellyel elrejtheted a szörnyeteget. Meggyőzöd magad arról, hogy elég szívósra és vastagra sikeredett, és egy nap, amint felébredsz, és ez a borzalmas emlék nem sejlik fel előtted azonnal, megengeded magadnak a szabadságot, és elhiszed, hogy az egész végérvényesen, örökre ködbe veszett. Amitől csak még fájdalmasabb lesz, amikor megtörténik az, ami most, és ráébredsz, hogy a betonfal valójában átlátszó, és törékenyebb, mint valaha.”

 Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli… 

Faith folyamatosan beszélget az „őrzőjével”, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit.
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?

Borító: 4/5 – Tisztában vagyok azzal, hogy ez nőknek szánt regény, viszont sajnos a rikító rózsaszín alap miatt nem érezteti a leendő olvasóval, hogy “vegyél meg, én egy komoly könyv vagyok, naaa, légyszi, vegyél már meg, tőlem olyan sokat tanulhatsz”, hanem sajnos inkább egy női ponyva benyomását kelti. Ettől a résztől eltekintve szép, csinos, modern, angyalszárnyas, abszolút tetszetős, nekem legalábbis bejön.

Tartalom: 4/5 – Amikor az ember lánya a női irodalomra gondol, rögtön valamilyen csajos, agyhalott, a mindennapi élet összetevőinek beállított cukormázas klisékre és gazdag alfahímekre aposztrofál – hozzáteszem, talán jogosan. Pontosan ezen okból kifolyólag tettem össze a kezem, amiért Jodi Picoult úgy szólítja meg a szebbik nem kéviselőit, hogy közben nem nézi őket automatikusan agymosott libának, hanem az ennél jóval emelkedettebb értelmi szintjükre apellál.

Goodreads-en több, mint száz szavazattal sorolták a Csodalányt a chick lit műfajába, de ha csak egy picit is belekukkantunk, észrevehetjük, ez azért komolyabb annál. Igen, női aspektusból dolgoz fel női problémákat, ezzel talán picit ki is érdemelte a jelzőt, csakhogy itt nem a lét általános buktatóin van a hangsúly (vagy ha éppen mégis, nem a naaagy szerelem vagy a presztízskarrier a tárgyalnivaló), hanem egy egészen más kérdést dolgoz fel: a hitet.

Ez egy rettentően kényes téma, amiről még kétezer évvel időszámításunk után sem lehet anélkül nyíltan szólni, hogy valaki a “másik oldalról” ne kárhoztatna el minket verbálisan. Ez azért elég szomorú, valljuk be őszintén.

Jodi Picoult mégis írt belőle egy teljes regényt – sőt, képes volt pártfogás nélkül ízekre szedni az emberi hit mibenlétét. Nem ítélkezik, nem dönt, egyszerűen rávilágít a dolgokra úgy, ahogyan azokat korábban tapasztalta.

Egyrészt megtaláljuk az az oldalt, amelyik rögtön felfigyel egy mindössze hét éves kislánynál jelentkező, szokatlan vallási jelekre – a stigmákra és az Istennel való kommunikációra. Még ők is két részre oszlanak: akik mennyei üzenetként kezelik az egészet és akik egyszerű csalónak titulálják. Egy dolog azonban közös bennük: mindkettő közszenzációvá emeli Faith-t (a neve egyébként találó módon hitet jelent). Nem tudatosítják magukban, hogy ő egy gyerek, akinek normális életre, játékokra, szeretetre van szüksége és az állandó figyelmükkel pont ezt veszik el tőle.

Másrészről ott vannak az elkeseredett szülők, akik egymással harcolva próbálják védeni Faith gyerekkorát a média és az olykor elvakult hívők elől, elviselve a rájuk aggatott, valótlan rágalmakat, mi szerint ők tanították a kicsit Faith-t megtévesztésre a hírnév érdekében. És ez az a pontja minden hasonló történésnek, amit hajlamosak vagyunk elkerülni.

Ítélkezünk, következtetéseket vonunk le minden különösebb utánajárás nélkül és bármit látunk/olvasunk/hallunk, rögtön elhisszük. Nem vesszük észre, mi van a felszín mögött, nem látunk a dolgok mögé, fogalmunk sincs arról, mekkora csatát vív meg az, akit éppen bírálunk. Miért? Mert egyszerűen lusták vagyunk kicsit tovább tekinteni.

Igazából nagyon tudom csodálni azokat az embereket, akik valamiben sziklaszilárd meggyőződéssel képesek hinni, legyen szó bármiről. Bár lenne belőlük minél több, biztos vagyok abban, hogy rengeteget lehet tanulni tőlük. Szeretném bejárni azt az utat, ami valódi hithez vezet, és őszintén remélem, hogy sikerül megtalálnom. (Nem, nem vagyok ateista, sőt. Tessék kicsit gondolkodni.)

Kiknek ajánlom a Csodalányt? Mivel ez egy nagy fokú megértést kívánó történet, mindenképp érett huszonéveseknek és a fölöttük lévő korosztálynak, akár többszöri olvasásra is. Bizonyos dolgok talán csak később “esnek le”.

Egyetlenegy okból vontam le azt az egyetlenegy pontot: soknak éreztem az 500 oldalt. Néhol nagyon vontatott, lassan halad, hiányzott az a pörgés, amihez eddig hozzászoktam.

(Na, csak összehoztam, sikerült.)

A recenziós példányért hálás köszönetem az Athenaeum Kiadónak!

568 oldal, Athenaeum (2015) – 3490 forint (kartonált, füles)

RENDELD MEG 20% KEDVEZMÉNNYEL!

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.