Drága Reaisták!

Idáig is eljutottunk. Vége az évnek, a karácsonyi sütikkel szövetségre lépve piros pontszerű képződmények indítottak hadjáratot az arcom ellen, túl vagyunk újabb tizenkét hónapon, melyek vagy nagy hatással voltak az életünkre, vagy pedig ugyanolyanok voltak, mint az összes többi.

Gondolom, ti is készülgettek a 2015-ös esztendőre (pár idővel feledésbe merülő újévi fogadalommal). Én már tényleg nagyon-nagyon várom, be is készültem egy ingyenesen letölthető évrendező füzettel, egy csini-cuki-rózsaszín-szívecskés-feliratos-kibeb*szottmenő határidőnaplóval illetve egy 9GAG-féle reading challenge-dzsel. Na meg a közgáz tételekkel.

Most következik az a rész, amikor minden individualitásomat félretéve köszönetemet és hálámat fejezem ki – Nektek.

Sokan gondolják – talán jogosan – hogy egy egoista, beképzelt fruska vagyok, aki a végletekig el van szállva magától és önmaga felsőbbrendűségi érzetéből adódóan szapulja az emberi társadalmat, a nagyobb nézettség érdekében. Talán nem fogtok hinni nekem, talán azt vélitek, csak magyarázkodni próbálok, menteni a menthetetlent, de higgyétek el, ez közel sincs így. Létezik egy sokkal emberibb oldalam.

Félve vágtam bele. Félve vágtam bele ebbe az egészbe, bele sem gondolva abba, hogy ennyien fogjátok figyelemmel kísérni a bejegyzéseimet hónapról hónapra, hétről hétre. Álmomban nem hittem volna, hogy egyáltalán bárkit érdekelni fog, mivel spammelem tele az internet amúgy is mocskos világát. Akárhányszor kaptam a visszajelzéseiteket (nem is keveset), mindig elcsodálkoztam és örömmel fogadtam. Még ha igencsak egoista, “szerény személyemtől” elszállt választ is adtam rá, tudnotok kell, hogy leírhatatlanul jólesett minden egyes támogatás, amiben részesültem.

Amikor megnyitottam a blogot, körülbelül egy évnyi feszültség és idegbaj gyűlt össze bennem. Sikeresen leérettségiztem, de alig lélegezhettem fel, a családommal új városba költöztünk. Új környezetbe kerültem, szembesülnöm kellett a főiskola első szemeszterével járó nehézségekkel (istenkomplexusos tanárok, összeomló Neptun, magasabb elvárások, elismerés szinte teljes hiánya) és nem utolsó sorban a szívemet is ripityára törték. Ezek mind egyszerre zúdultak rám, éppen ezért kellett valamilyen módszer, amivel kiereszthetem a gőzt. Ekkor pattant a szikra a fejemben, hogy a zene mellett van egy másik, sokkal ritkábban űzött hobbim: az írás. Így nyitotta meg eddig hét lakattal zárt kapuját a REAl thoughts, ami eleinte mindössze egy kezdő bloggerina vehemens, megosztó klíviatúrakoptatása volt. Az is maradt – csak mostmár Ti is kíváncsisággal szemlélitek. Ti voltatok azok, akik segítettek kimászni ebből az érzelmi gödörből, Ti voltatok azok, akik helyrebillentették az önbecsülésem, és Ti voltatok azok, akik visszaadták nekem a reményt, hogy van helyem ezen a bolygón. Köszönöm Nektek ezt a fél évet, a támogatásotokat, a bíztató visszajelzéseket, és azt a szeretetet, amit Tőletek kaptam. Én is szeretlek Titeket. Tényleg. Ezt komolyan mondom.

REAl thoughts számokban:
30 bejegyzés
316 feliratkozó
187 komment (csak a blogon)
420 Facebook like
és több, mint 34.000 megtekintés
mindössze 6 hónap alatt!

A napi nézettségi rekord eddig háromszor dőlt meg:
2014. július 30. – 1012
2014. augusztus 2. – 1034
2014. augusztus 11. – 1411

A legnépszerűbb bejegyzések:
Egy ikerpár titkos naplója3031
Tippek a hallgatói élethez1739
Attila the bookaholic1331
Hogyan (ne) blogoljunk?1312
Kevin a Zolvasó1246

És mindezt Nektek köszönhetem!

Őszintén kívánok minden kedves olvasómnak sikerekben, örömökben, humorral vegyült iróniában gazdag boldog újévet!

Rea

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.