Túl átlagosnak érzed magad? Szeretnél kitűnni a tömegből, bármi legyen is az ára? Figyelemhajhász éned sosem elégül ki kellőképpen? Azt akarod, hogy az emberek csak rólad beszéljenek? Van megoldás! Írj egy szexkönyvet! Lehetőleg saját magadról. Meséld el az erotikára éhes nagyvilágnak, hányan leltek örömet tested barlangjában egészen tizenkevés éves korodtól kezdve. Különös tekintettel legyél arra, mekkora volt az illető hírneve, farka, (im)potenciája és bunk-o-métere. Természetesen azt is tárd az olvasók elé, hogy a létező összes férfi egy tapló nimfomán, és ez alól nincs kivétel.

Szepesi Nikolett, a 27 éves kiégett úszóbajnok kiválóan alkalmazta ezt a technikát: megírt egy olyan +18-as kategóriába tartozó több száz oldalas “vallomást”, aminek még a Google is cenzúrázza a címét. A vámpírkultusz hanyatlása után feltörekvő erotika-divatot a szerzőnek kiválóan sikerült meglovagolnia (és nemcsak azt).

Dokumentumregény? Vagy erotikus iromány? Esetleg önéletrajz? Szepesi Nikolett olimpikon zavarba ejtő botránykönyvében nem csak a főhős valóságos személy, hanem mindenki más is.
Csábítások és elcsábulások. Mámoros orgiák és megalázó pofonok. Szerelmek és tragédiák.
Az olimpikon megdöbbentő őszinteséggel ír a sztársportolók világáról, arról a közegről, amelyet az átlagember eddig csak kívülről és kellő áhítattal figyelt. Több ez, mint egyszerű életrajz – inkább valamiféle korrajz, a mai huszonévesek zaklatott, felszínes örömökkel és kapcsolatokkal teli világáról.
Sokkoló valóság.
Egy 26 éves lány útkeresése. (Inkább nem kommentálnám.)

A “szex” kifejezés tabu a Google keresőjében

Borító: 1*/5 – Förtelmes? Gusztustalan? Ízléstelen? Nem találom a megfelelő szót erre. Képtelen vagyok felfogni, miért pózol egy széles vállakkal rendelkező, atléta alkatú hölgy (Lehet őt így nevezni egyáltalán?) úgy, mint egy modell.

Tartalom: WTF?/5 – Na ez az, ami gyakorlatilag nincs. Szóval nyugodtan mondhatom azt, hogy értékelhetetlen. De őszinte leszek, az Ulpiustól nem is vártam mást.

Állításom alátámasztásaként először következzen pár mélyenszántó idézet ebből a szexipari végtermékből perszonális, szubjektív hozzászólásokkal fűszerezve.

Már az első oldalak után elkezdtek bemelegíteni az ép agysejtjeim a haláltáncra:

“Bizonyos Paulo Coelho írt egy könyvet Tizenegy perc címmel. Nos, az a tizenegy perc a szexuális együttlét átlagos időtartamára utalt. Jó kis könyv volt, telis-tele érdekes gondolatokkal, nem véletlenül van akkora kultusza a világban Coelho-nak.”

Talán ok nélkül akadtam ki azon, hogy egy ekkora prózai merényletben egyáltalán képes volt leírni Coelho nevét. Nyilván ő is írt már erotikus tartalommal bíró regényeket, de kettőjüket bűn egy kalap alá venni. Ha már nem élne, forogna a sírjában.

Szepesi gyakran használja a “Facebook-generáció” kifejezést, ezzel is próbálva palástolni primitív bugyutaságát. Ezt azonban – nem éppen irodalmi szlenggel élve – erősen benézte, ugyanis a helyes kifejezés az Y generáció. Upsz!

“Szeretni fogod ezt a könyvet.” – Ez még viccnek is rossz volt.

“…a cicim most is kerek és telt, a popsim formás és izgató.” – Fiúk, segítsetek! Ti is így gondoljátok?

“Mert én is azt kerestem, a romantikát, a kéz a kézben megejtett sétát, a naplemente-bámulást, egy szál ibolyát, vagy kankalint, tudom is én. Aztán ehelyett mit találtam: állandóan taperoló, a melleimen vagy a bugyimban matató fiúkat.” – Talán azért, mert nagyon rossz helyen kereste.“Elfoglalom a helyem a gépen, a fejemre teszem a fejhallgatót, hadd énekeljen a fülembe Madonna, Dido, hadd muzsikáljon Moby vagy éppen Friedrich Chopin.” – Hogy ez a nő milyen művelt és választékos ízléssel rendelkezik! El sem hiszem. Tényleg nem.

“Nyolcvanhétben születtem, két esztendővel az úgynevezett rendszerváltozás előtt…” – RENDSZERVÁLTÁS! De legalább az évszám ment, ezért jár a keksz.

“Jólesne most egy gin-tonik. De ezen az átkozott fapados járaton nincs.” – Hihetetlen, hogy egy ilyen csóró helyen nem szolgálnak fel italt. Eszem megáll. Legközelebb első osztályú jegyet veszek, mostmár futja rá a fenomenális könyvem bevételéből. Ott majd lesz gin-tonik.

“Mocskos élvhajhász, hűtlen férfiak. Ők tehetnek mindenről. Arról is, hogy én mindenkivel lefeküdtem.” – Úgy van, még csak véletlenül sem Szepesi hibája. Ő csak egy ártatlan kis szendeszűz, akit megrontott a szörnyű nagyvilág.

“Kilépek a repülő ajtaján, és a nap sugarai, mintha csak incselkednének velem, végigsimítják az arcomat, bekúsznak a dekoltázsomba, és jókedvre derítenek.” – Bekúsznak a dekoltázsába… Ezek szerint a Nap hímnemű. És egy perverz állat.

Alig lépünk túl a “könyv” egynyolcadán, a figyelmes (és mazochista) olvasónak rögtön feltűnhet egy égbekiáltó ellentmondás. Az 54. oldal egyik mondata szerint az első barátja, Kálmi előtt 15 évesen már nem volt szűz, egy oldallal később azonban már az inverzét állítja. Itt erősödött meg a gyanúm, hogy talán ennek a jobb sorsot érdemlő papírhalomnak a fele se igaz.

“És nem hiszed el, de mentünk a Kálmival Kőbányán.” – BREAKING NEWS! Szepesi Nikolett többszörös úszóbajnok Kálmival ment Kőbányán! Hihetetlen hír!

“S ha arra gondolsz, hogy Kálmi halála, zuhanása valamiféle figyelmeztető jel volt a számomra, akkor tévedsz.” – Inkább ő az, aki tévedésben él. Pont, hogy ez volt az a bizonyos figyelmeztető jel.

“Akkor akadt meg a szemem az egyik fotón, mellette a szöveg: “Izgalmas nagyi elvarázsol.” Volt hozzá egy kép is, egy nagyjából hetvenes mamóka mosolygott kacéran. A hirdetés mellé emelt díjas telefonszám volt megadva, ebből aztán kitaláltam, hogy ez szextelefon.” – Nagyon ügyes vagy! Várj, mindjárt adok mégegy kekszet. – “Olyan vonal, amelynek a túloldalán egy nagymama van, aki nagy valószínűséggel épp lecsót főz, lekvárt tesz el, vagy a balkonon locsolgatja a muskátlit. Ha erre van igény, márpedig ezek szerint van, akkor ez a világ nagyon romlott vagy inkább bomlott.” – Ugyanez mondható el Szepesi irományáról is.

“…meglovagoltam, mintha nyeregben ülnék, s ekkor azt mondta: “Jaj, lassíts, ne olyan hevesen, mert mindjárt elélvezek…” A nyamvadt féreg. Hát mit képzelt ez? Idejövünk ketten, levetkőzünk neki, izgalmas ajándékkal lepjük meg – önmagunkkal -, erre ez képes pillanatok alatt elmenni? Na, azt már nem.” – Felháborító, hogy az egykori úszónő fiatal hajadonként olyan dekoratív adottságokkal rendelkezett, melyektől hímnemű alkalmi partnerei pár perc alatt a csúcsra jutottak.

“Neked fogok mesélni, Alejandro. Te leszel az, aki eldönti, hogy igazi kurva lettem, vagy csak az élet örömeit tízszeres-százszoros erővel meg- és átélő ember.” – Ezek után erre a kérdésre bárki választ adhatna, nem kell ezért Barcelonába repülni egy fapadoson és gin-tonik után sóvárogni.

“Nem hiszek benne. Mármint a férfiak és a nők barátságában. Valahogy hamis ez az egész, sántít, erőltetett, és nincs igazságtartalma.” – Akkor nekem szeretőim vannak?

“Vannak olyan nők, akiknek ez a beteljesedés netovábbja. A nagy fasz, amely betölti az űrt, a mélységet, az ürességet. Én nem ilyen vagyok.” – Ez a három mondat körülbelül annyi igazságtartalommal bír, mint egy parlamenti közvetítés.

“Két év után csaltam meg először. Mentségemre szóljon, hogy egy népszerűbb kajakossal, az ország szépfiújával, tévéműsorok, női magazinok, női lelkek és vágyak főszereplőjével.” – Szóval, ha megcsalom a barátomat Robert Pattinsonnal, akkor minden meg van bocsátva?

Most pedig következzen az a mondat, mely végképp kikészítette az idegrendszeremet és a további károsodás elkerülése érdekében inkább letettem a könyvet:

“Nem bánok semmit. De tényleg semmit.”

Ha ez a pár szösszenet nem lett volna elég riasztó, nézzünk meg két modellfotót, melyekkel Szepesi megpróbálta eladhatóbbá tenni botrányos memoárját:

Szexi, csábító tekintet
Samponreklám

Szerintem elég bizonyítékot szolgáltattam arra, hogy ez a könyv nem éri meg azt a pofátlanul magas árat (egészen pontosan 3999 HUF), amit elkérnek érte.

Szepesi teljes mértékben meg van győződve arról, kicsapongó és züllött életmódja teljesen normális, sőt feltételezi a Kedves Olvasóról, hogy maga is hasonló életet él. Engem speciel ezzel a hozzáállásával többször is vérig sértett. A néhol erőltetett prózaiságról, mellyel profi író látszatát próbálta kelteni, inkább nem tennék külön említést. Az idézetek között akad pár példa erre. Nem elég, hogy szemérmetlenül kitálalt közeli ismerőseiről (ráadásul pénzt is keresve ezzel), gyakorlatilag hülyének nézi az olvasót és szaftos kis sztorijait – enyhén szólva – gyenge stílusban, önmagát oldalakon keresztül ismételve adja elő.

Mit gondoltok, mi történt az Én, a szexmániás megjelenése után? Szerzője átgondolta eddigi életét, jó útra tért és gőzerővel dolgozik Ne szeretkezz az esküvődig című könyvén? Fenéket! Elkövetett egy újabb papírpazarlást, közel sem az általam felvázolt címmel, hanem az alábbival: Orgazmuspontok. Úgyhogy a történet folytatódik. De én nem akarom követni.

352 oldal, Ulpius-ház (2013) – 3999 Ft (kartonált, füles)
NEM, NE RENDELD MEG!

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.