Jó hírem van: február 18.-án végre kis hazánkban is helyet szorítanak a boltok polcain Az Útvesztő filmadaptációjának DVD-n és Blu-Ray lemezen. Várod már? Naná, hogy várod! Éppen ezért tökéletes időpontot választottam ahhoz, hogy megírjam Neked ezt az ajánlót mind a könyvről, ami már két hónapja unja magát a polcomon, mind a filmről.

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
Aztán egyszer csak minden megváltozik, amikor megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is…

Borító: 3/5 és 5/5 – Nézzünk szembe a tényekkel: milliószor vonzóbb a jobb oldali címlap. Korábban már említettem, hogy az esetek túlnyomó részében az eredeti borítókat preferálom, ha könyvvásárlásról van szó, ez azonban egy olyan ritka alkalom, amikor kivételt tettem. Hiába imádom a zöld színt, a labirintust átívelő trutymó nem egy túl kellemes biológiai produktumra emlékeztet. Előbb jut eszembe róla egy tizenkevés éves fiúknak íródott, összecsapott, minden kreativitást nélkülöző tucatregény, mint egy posztapokaliptikus “szabadulós játék”. Úgyhogy marad az egyértelműen szemet gyönyörködtető és sokkal kidolgozottabb filmes változat, ami képes visszaadni a történet hangulatát. Igazán megfogott rajta az óriási labirintus.


Könyv: 4/5 – Őszintén sajnálom, hogy le kellett vonnom azt az egy pontot. James Dashner egy izgalmas, nem túl szokványos történetet dolgozott ki egy olyan világban, amelyből nemcsak a szereplőknek, hanem magának az olvasónak is nehéz kiszabadulnia. A maga műfajában egyedit alkotott, sutba vágva az egy kaptafára íródott disztópikus történetek eddig jól bevált koncepcióit.

Valószínűleg már mindenki jól ismeri a sztori alapjait, de nem lenne teljes értékű a klaviatúrakoptatásom, ha kitérnék ezek alól. Thomas egy őt és némi ellátmányt szállító liftben találja magát, a nevén kívül nem emlékszik semmire. (Mint a fülszövegből kiderült.) A lift egy napsütötte, szép zöld fűvel benőtt, már-már idilli tisztáson rakja ki, ahol körülbelül hatvan másik fiú próbálja vele megértetni, milyen helyzetbe is keveredett. Ezek a srácok (más néven tisztársak) az itt eltöltött idő során saját társadalmi rendszert alakítottak ki szigorú szabályokkal – melyek megszegése szörnyű kínok közepette történő kitoloncolással jár, ennek Thomas szemtanúja is lehetett -, építőkkel, nyesőkkel, lögybölőkkel, kóroncokkal, elöljárókkal és futárokkal – utóbbiak talán a legérdekesebbek. Ők az egyetlenek, akik a Tisztást körülölelő Útvesztő zegzugaiban szaladgálhatnak, kiutat keresve. Természetesen senki nem olyan hülye, hogy önként és dalolva jelentkezzen erre a feladatra – Thomast kivéve. Erre mit ád Isten? Futár lesz belőle, több ellenvetés ellenére. De nem ez az egyetlen momentum, amellyel felhívja a figyelmet arra, ő más, mint a többiek: a Tisztás szabályait megszegve lép az Útvesztőbe (még mielőtt megválasztották volna), ahol embert megszégyenítő bátorságról tesz tanúbizonyságot, két év után sikerül reményt öntenie a többiekbe, hogy létezik kiút az Útvesztőből, túl sokat kérdez és két társának egy baleset következtében sikerül visszaszereznie régi emlékeit, melyek között ő is helyet kapott. A csapat legarrogánsabb tagja, Gally nem rejti véka alá gyanúját, amit megerősít a lift utolsó szállítmánya: egy lány. Ha mindez nem lenne elég ahhoz, hogy a Tisztás rendjét fenekestül felforgassa, a fiúk igen erős motivációt kapnak a kiút megkereséséhez: a Tisztást és az Útvesztőt elválasztó, naplemente után minden alkalommal bezáródó kapu egyszer csak nyitva marad, szabad utat adva az ott mászkáló undorító, veszélyes lényeknek, a Siratóknak.

Eddig tartott a spoilermentes rész, most azonban kénytelen vagyok némi SPOILERrel folytatni: A srácok egy megfejtett kód alapján kitörnek a labirintusból – óriási emberi és lelki áldozatok árán (Százas zsepit bekészíteni!). Az évekig tartó bezártság végeztével egy laborban találják magukat. Itt kapnak némi felvilágosítást és mézes-mázas szócséplést arról, hogy minden az ő érdekükben történt, nagy dolgokra hivatottak és tulajdonképpen ők a VESZETT nevezetű csoport tesztalanyai a napkitörések által felperzselt bolygón elterjedt, jelenleg gyógyíthatatlan vírus ellenszerének kifejlesztéséhez. Éppen ezért még korántsem lehetnek szabadok, vár rájuk ugyanis egy ennél is veszélyesebb feladat – vagy a kivégzés, ha megtagadják. SPOILER VÉGE

Sokáig ajnározhatnám, hogy mennyire egyedi és izgalmas, gyakorlatilag le se tudtam tenni. Ha valaki unja az egy sémára épült disztópiákat, feltétlenül vegye a kezébe (és lapozza is). Azonban megvannak a maga hibái. Maga az alapötlet zseniális, de túlságosan ifjúságira sikeredett, többet érdemelt volna. A labirintus, a Tisztás, a srácok emlékek nélkül mind-mind rengeteg lehetőséget rejtett magában első hallásra, a kivitelezésre kellett volna több gondot fordítani; esetleg némi rejtvénnyel az Útvesztőben vagy egy háttérsztori sem ártott volna a Siratóknak, nem csak a tisztársak ijesztgetésére odatenni őket. Ebből kifolyólag a történet sokkal gyorsabb ütemezésű, mint azt megérdemelte.


Film: 4/5 – Hozzátettek, elvettek belőle a könyvhöz képest – mint az várható volt. Fölösleges elemezgetni, melyik verzió jobb a másiknál, ezt döntse el mindenki maga. A film látványvilágát tökéletesen eltalálták a készítők, nem lehet azt mondani sem a Tisztásra, sem az Útvesztőre, hogy “én ezt nem is így képzeltem el”. Mi tagadás, a DVD borítója, a hivatalos plakátok illetve az összeválogatott szereplőgárda – A Teen Wolf sztárja, Dylan O’Brien, a Narniában feltűnt Will Pouter vagy a Trónok Harca Jojen Reedjeként ismert Thomas Brodie-Sangster – képesek voltak eladhatóvá és élvezhetővé tenni a filmet.

Az alapkoncepció ugyanaz maradt, kisebb-nagyobb változtatásokkal: többek között Thomas eleinte még a nevét sem tudta, csak akkor emlékezett rá, amikor Gally váratlan találkát szervezett neki az anyafölddel; Gallynek a könyvben sokkal nagyobb a pofája (bár a filmben is meglehetősen pökhendi); az egyik kulcsfigura hamarabb leli halálát és az Útvesztő kijáratát a filmben jóval kidolgozottabban kivitelezték.

Már Thomas első útja a Tisztásra hátborzongató, ahogy a zárójelenet is. Szinte teljes mértékben visszaadta azt a gyötrelmet és vívódást, amivel a regényben találkozhattunk. Ugyanúgy megismerjük a több éve együtt élő srácokat, az életkörülményeiket, szerepüket a történetben… és az a bizonyos “feszkó” sem maradt ki a Tisztáson kívüli jelenetekben. Volt némi hiányérzetem a könyv elolvasása után, de ezt szinte teljesen normális. Az egyetlen hátránya a filmnek, hogy elkerülhetetlenül hatott rá az eredeti regény kidolgozatlansága. Ettől eltekintve abszolút élvezhető, két hét múlva a saját lejátszódon is.

A fal, amelyre a tisztársak neve kerül

Egy kis +18-as kiegészítés a végére: Több blogon olvastam kritikákat, ajánlókat James Dashner művéről, melyek felvetették a kérdést, mi szerint több tucat fiú évekre összezárva vajon megpróbál-e testileg közeledni egymáshoz… Sokan mondták már, hogy perverz vagyok, de én vagyok az egyetlen, akinek nem ez volt a legelső gondolata?

A könyvért hálás köszönetem a Cartaphilus Kiadónak!

Hamarosan jelentkezem a Tűzpróbával! 😉

368 oldal, Cartaphilus (2012) – 2990 Ft (kartonált, füles)
RENDELD MEG 15% KEDVEZMÉNNYEL!

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.