Reggel felébredtem. Ez egy igen fontos állomása a nap elkezdésének. Tényleg. Enélkül bukott az egész.

Általában nem szeretek sokáig aludni, mert elmegy az egész napom, de amióta elkezdődött a nyár, döglusta vagyok. Talán ezért is esett nehezemre hajnali nyolckor felkelni, amikor anya munkába indulás előtt megpöckölt (én kértem meg rá, a fentebb említett okokból). Meg azért is, mert éjszaka villámlott, és nem tudtam aludni. Utálom a villámokat.

Csaknem húsz percnyi kínszenvedés után sikerült kimásznom az ágyból. Rutinosan első dolgom volt meglátogatni az árnyékszéket és megmosni az arcom. Próbáltam minél halkabban közlekedni a lakásban, ugyanis a húgom még aludt, azonban ez recsegő parketta mellett sajnos nehezen kivitelezhető.

A reggeli saját magam által elkészített májkrémes-sajtos szendvics volt (nyami), választható itallal. Én teát kértem, mert egyrészt szeretem, másrészt picit megfájdult a torkom az ablakon beáramló hűvös levegőtől (rohadt érzékeny szegényke), éppen ezért jól esett a frissen lefőzött, mézes nedű.

Mivel még mindig nem sikerült teljesen magamhoz térnem, úgy döntöttem, veszek egy zuhanyt, hátha az segít rajtam. Általában este szoktam, de néhanapján kivételt teszek. Kábultságomról tanúskodott, hogy a kabin ajtaját kis híján sikerült kiszakítanom a helyéről. Percekig folyattam magamra a forró vizet és eukaliptuszos Fa tusfürdővel megmosakodtam – ha jól emlékszem, eukaliptuszos volt, sajnos már nem tudom biztosra mondani, mert anya kidobta a dobozát, csak az a kevés maradt meg belőle, amit korábban külön töltöttem és vittem magammal Ugornyára három napra. Vicces volt, ahogyan a kis zöld flakonból folyt az ugyanilyen színű szmötyi.

Miután elzártam a zuhanyt, sajnos rá kellett jönnöm, hogy elfelejtettem törölközőt bekészíteni magamnak. Nagyszerű. Jó reggelt, Rea!

A törölközőproblémán túllépve magamra kaptam az első két ruhadarabot, amit a szekrényben találtam. Egy sötétkék melegítőnadrág és a régi zeneiskolás egyenpólóm mellett döntöttem, amit anno egy fellépésre kaptam “kölcsön”.

Gyorsan elraktam az ágyneműt. Csak akkor szoktam kint hagyni, ha este érek haza, de ma nem tervezek elmenni itthonról. (Péntek van és nincs programom. De gáz vagyok.)

Általános reggeli rutinom befejeztével forradalmi ötlet pattant ki a fejemből: meg kellene írnom ezt a bejegyzést. Elvégre így híres író válhat belőlem, nem igaz? Ha már másnak bevált ez a módszer, nekem miért ne?

Írd meg, ha Te is így gondolod. Vagy ha nem.

(Közben sikerült kiöntenem a teámat. Most törölhetem fel.)

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.