Tizenéves fejjel imádtam a tiniregényeket, nem meglepő módon. Tetszett, ahogy rólunk és hozzánk szól az írója, a saját mentalitásunkat beleszőve a sztoriba. Aztán megnőttem. Jó nagyra. És bármilyen csini borítót is raktak egy-egy ifjúsági kötetre, már le nem venném a polcról. Két kivétel akadt összesen: az egyik Tavi Katáé, bár annak közel sem a fed- és hátlapja fogott meg… hanem amit maga mögött rejtett.

“– Nincs semmi alkalmi ruhám. Még egy normális felsőm sincsen.
Ekkor körülnéztem, és megakadt a pillantásom Márkon, aki még mindig a padjában ücsörgött.
– Nincs felesleges báli ruhám – mondta Márk.”

Lilla imád táncolni, ezért alig várja az új gimit a tánccsoporttal, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, akit valaha látott… a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülei szerint valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért marják egymást a fiúk, hol nyíltan, hol burkoltan? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból csatározás, szeretetből irigység és gyűlölet? Forrong a lánycsapat!
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a meccseken, szenved a feleltetések alatt, és hol pörögve, hol valami másra vágyva éli a középiskolások mindennapi, ám mozgalmas életét.
Vajon rátalál a boldogság?

(Megjegyzés: Nem, egy ennyire tipikus fülszöveg alapján sem olvastam volna el.)

HOGYAN KERÜLT HOZZÁM? Ne kérdezd, mert fogalmam sincs. A legutolsó emlékem, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból, azelőttről konkrétan semmi nem rémlik. Sem az indíttatás, sem az első hallomások. Talán egyszerűen csak láttam valahol és beleégett a retinámba a borítója. Sajnos kevésbé jó értelemben.

BORÍTÓ: 2/5 Vegyünk két, témában és színvilágban össze nem illő stockfotót, rakjuk őket egymás alá, majd helyezzük melléjük egy jegyzetfüzet spirálját. Arra azonban ügyeljünk, hogy a széleket véletlenül se dolgozzuk össze, nehogy valódi füzet látszatát keltse az elkészült könyvborítónk, elég megmaradnunk az at least I tried szinten. A sorozat sajnos elég “jó” példa arra, amikor egy abszolút élvezhető, ütős regényt hanyagul megtervezett borítóval és olyan fülszöveggel adnak ki, amin szabályosan látni lehet a ráhelyezett sablont. Ez a két mellélövés pedig nehezen veszi rá az olvasót a könyv elolvasására. Kell mondanom, hogy a vevő mindig a csomagolással találkozik először? Szerintem bőven eleget pofáztam róla.

Bal oldalon a végleges címlapok, mellettük pedig két-két olyan terv, amelyeket szívesen láttam volna coverként. Csak kis kövekkel dobáljatok, de ezek sokkal szebbek, még a felső középső is.



TARTALOM: 4/5 Egy közhelyes tanulságot mégiscsak levonhatunk a fentiek után: Ne a borítójuk alapján ítéld meg a könyveket.

Tudod, mi volt a problémám egy idő után az ifjúsági regényekkel? Ugyanolyan az összes. A történetet mintha már olvastam volna valahol, a szereplők vagy kidolgozatlanok, vagy sztereotipek, egyetlen kiugró jellemvonással, ami esetleg megkülönböztette őket a többitől.

Tavi Kata karakterei pedig pontosan olyanok, amilyennek lenniük kell: normálisak, de élethűek.

Be vannak zsongva az iskolakezdés miatt, barátkoznak, elnézegetik a csinos csajokat és a helyes pasikat (Jézusom, ezt komolyan leírtam?), tanulnak, nem tanulnak, versenyekre járnak, összevesznek, kibékülnek, szerelembe esnek… Igen, utóbbi sarkalatos pontja a sztorinak.

Tehát, tulajdonképpen mi is történik itt? A szereplők tökéletesen megélik azokat a helyzeteket, amivel egy tinédzser a gimi évei alatt szembesülhet. Egyiket sem ragozza túl már-már folytogatóan fűtött érzelmekkel vagy értelmetlen vernyákolásokkal, hanem egyszerűen, a maga “szépségében” és valójában festi le a kamaszkor általános problémáit.

Pontosan ez az, ami megkülönbözteti mindkét regényt műfaja többi darabjától. Meg persze a történetvezetés is, ami nehezen engedi, hogy becsukd a könyvet. Nem tűzdeli tele végletes hangulatingadozásokkal, drámával vagy sok-sok váratlan fordulattal, de őszintén: egy gimis regénybe minek? Oda elég a jó humor, az őszinteség, a hitelesség és hogy értsd a kamaszkorú olvasód nyelvét. A szerző mindegyik feltételt tökéletesen hozta. Bár azt nem igazán értem, hogyan hozta össze a kosárlabda, a tánc és a  képzőművészeti szakot egy iskolába, de nem szólok egy rossz szót sem, elvégre, éljen a szárnyaló fantázia.

Ami talán egy kicsit lejáratott eleme a történetnek,- ki nem találnád – az “első látásra belezúgtam” szindróma. Igen, Lilla azonnal magára képzeli az esküvői ruhát Krisztiánnal az oldalán, viszont Tavi Kata nagyon ügyesen megmentette ezt az agyoncsépelt témát egy tényleg váratlan húzással. Nem mondom el, mi az, nem akarok spoilerezni.

Ha olyan könyvet keresel, ami kikapcsol, nem túl bonyolult, emellett szükséged van az élet-érzésre (szó szerint), akkor a Sulijegyzeteket szívből ajánlom. Ezzel tudod talán a legkönnyebben és legreálisabban beleélni magad a saját középiskolai éveidbe. Ne csapd le az első rész után, hidd el, a második már sokkal jobb lett.

Ezek után biztosan jelentkezni fogok a harmadik résszel is.

Olvastad már a Sulijegyzeteket? Neked hogy tetszett? 🙂
IDE és IDE kattintva dedikált Sulijegyzetek könyvjelzőt nyerhetsz!

Nyitótánc: 358 oldal, Könyvmolyképző, 2013 – 2799 forint (kartonált, dombornyomott)
Ballépések: 468 oldal, Könyvmolyképző,  2014 – 2999 forint (kartonált, dombornyomott)

RENDELD MEG A SOROZAT ELSŐ KÉT RÉSZÉT 16% KEDVEZMÉNNYEL ITT ÉS ITT!

Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.