A városrehabilitáció fogalma és gyakorlata a 2000-es évek közepére vált kulcsfontosságú területté Magyarországon, különösen akkor, amikor az Európai Unió strukturális alapjai jelentős forrásokat biztosítottak a városi környezet megújítására. A 2007-2013-as programozási időszak kezdetén egyértelművé vált, hogy a hazai önkormányzatoknak egységes szakmai iránymutatásra van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak élni ezekkel a lehetőségekkel.
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium felismerte ezt az igényt, és 2007-ben kezdeményezte egy átfogó kézikönyv elkészítését. A szakmai munka megvalósításához három elismert szakértő szervezetet vont be: a Városfejlesztés Zrt-t, a Városkutatás Kft-t, valamint a Vitalpro Kft-t. Ez a kollaboratív megközelítés biztosította, hogy a kézikönyv több tudományterület és gyakorlati tapasztalat szempontjait is integrálja.
A városrehabilitációs szakmai tartalom kidolgozása során különösen fontos szerepet játszott a Városfejlesztés Zrt, amely a már korábban általa kifejlesztett operatív városfejlesztési eszköztár és módszertani útmutatók alapján dolgozta ki a kézikönyv központi fejezeteit. Ezek közé tartozott az akcióterületi terv módszertanának részletes bemutatása, valamint a városfejlesztő társaságok működésének ismertetése. Ezek a témakörök alapvetően új megközelítést jelentettek a hazai településfejlesztési gyakorlatban.
A kézikönyv szerzői gárdája tapasztalt szakemberekből állt össze. Aczél Gábor és Bajnai László a Városfejlesztés Zrt részéről készítették el a stratégiai tervezéssel és a városfejlesztési eszközökkel kapcsolatos fejezeteket. A Városkutatás Kft oldaláról Gerőházi Éva és Somogyi Eszter járult hozzá a munkához, míg a Vitalpro Kft képviseletében Lunk Tamás és Wachter Balázs dolgozott a projektmenedzsment és pénzügyi vonatkozású részeken.
A dokumentum nem csupán elméleti útmutatóként szolgált, hanem gyakorlati segítséget nyújtott a városoknak a 2007-2013-as EU-s tervezési ciklusban elérhető források felhasználásához. A kézikönyv részletesen bemutatta azokat a lépéseket, amelyeket az önkormányzatoknak meg kellett tenniük a sikeres pályázati projektek előkészítése és megvalósítása során.
Az akkori időszakban különösen fontos volt az operatív városfejlesztési megközelítés magyarországi elterjesztése. Ez a szemlélet a konkrét városrészek, akcióterületek komplex megújítását helyezte előtérbe, szemben a korábban gyakran alkalmazott pont-szerű, egyes épületekre fókuszáló beavatkozásokkal. A kézikönyv éppen ezért jelentős hangsúlyt fektetett az integrált tervezés módszertanára.
A városrehabilitációs programok sikeressége nagyban függött attól, hogy az önkormányzatok mennyire tudták elsajátítani és alkalmazni az új módszertanokat. A kézikönyv ezért nemcsak a technikai követelményeket ismertette, hanem segített megérteni a városrehabilitáció komplex társadalmi, gazdasági és környezeti összefüggéseit is. A dokumentum magyarországi gyakorlatba való beépülése hozzájárult ahhoz, hogy a hazai városok felkészültebbek lettek az uniós források hatékony felhasználására, és sikeresebb projekteket tudtak megvalósítani a leromlott városi területek megújítása terén.
