A beszédfejlődés rendkívül fontos szakasza a gyermekkorban, amely során a kicsik fokozatosan sajátítják el a nyelv használatát. Ez a folyamat már a születés előtt elkezdődik, hiszen a magzatok már az anyaméhben érzékelik a hangokat, és születés után azonnal reagálnak az emberi beszédre.
Az első hónapokban a csecsemők hangokkal kommunikálnak, gőgicsélnek, ami a beszédfejlődés korai jele. Ahogy növekednek, egyre több hangot és szótagot próbálnak ki, ami elősegíti a későbbi szókincs kialakulását. A környezet, különösen a szülők és gondozók szerepe kiemelkedő, hiszen a folyamatos interakció és a beszédre való ösztönzés pozitív hatással van a gyermek nyelvi készségeire.
Az egy-két éves kor körül megjelennek az első szavak, és ez a fázis a szókincs gyors bővülésével folytatódik. A gyermekek ekkor már képesek egyszerű mondatokat alkotni, és egyre pontosabban fejezik ki szükségleteiket és érzelmeiket. Az aktív szókincs folyamatos növekedése mellett a passzív szókincs, azaz a megértett szavak mennyisége is jelentősen bővül.
A beszédfejlődés kritikus periódusa az óvodáskor, amikor a gyermekek kommunikációja egyre összetettebbé válik. Ekkorra már képesek összetett mondatokat használni, történeteket mesélni, és aktívan részt venni a társas interakciókban.